A kutatók szerint a magyarországi cégvezetők jelentősen alulbecsülik a megtépázott, de még menthető vállalati hírnév helyreállíthatóságának idejét. (Nyilván a költségeit is.) Míg a nemzetközi mutatók alapján egy-egy ilyen mentőakció tényleges időtartama átlagosan 3 és fél esztendő, idehaza ezt 1 évre taksálják a menedzserek. Ennek tükrében érthető, hogy a Magyar PR Szövetség elnöke miért fogalmazott radikálisan a hírnévmenedzsment témakörében szervezett tavaszi konferencián.
„A vállalkozások legértékesebb vagyontárgya ma gazdátlan: a kutya sem vigyáz rá. Kutyás, fegyveres őrök őrzik, védik az épületeket, a gépeket, az irodákat, de a legfontosabbra senki nem vigyáz. Holott ez ma már a cégérték 85%-át teszi ki” – emelte ki Szeles Péter, aki a pr-szakma illetékességének határait is a korábbiaknál szemléletesebben rajzolta meg: „A public relations kockázatmenedzsment + kommunikáció.”
A legnagyobb könyvvizsgáló cégek adatai szerint a vállalatok immateriális vagyona 2006 óta (és azóta folyamatosan növekvő arányban) már egyértelműen meghaladja a materiális vagyon értékét. Ennek fényében izgalmas igazán, hogy melyiket őrzik, és ha mindkettőt, akkor melyiket hogyan és mennyiért? Ezideig csak az igazán profik tudták száműzni a maradványelvet a pr-munka tervezéséből, de ami még inkább jellemző rájuk, amiről felismerhetők, hogy nem pótolni akarják a kommunikációval azt, ami hiányzik a mindennapi munkából, hanem „csak” felerősíteni azt, ami benne van, amit a pr-szakértők időben történő bevonásával, belepakolnak folyamatosan.
Május végén arra kérte a BKV a sofőröket, hogy ugyan mondják már meg, melyikük lát a megállóban nap nap után valaki hírességet, akit aztán megdumálhatnak (értsd: megfizethetnek) arra, hogy a közösségi közlekedéshez való hűségét a kirakatba téve részt vállaljon a BKV presztízsének helyreállításában. A „Celeb vagyok, busszal járok” ötletnek aranyos, de a társaság hírnevén esett jókora csorba kiköszörüléséhez kevés. Nem pr, csak kommunikáció.
Most tekintsünk el attól, hogy milyen groteszk például olyan vírust írni, ami vírusirtónak álcázza magát, hamis vírusriadót generál, és aztán pénzt fizettet a felhasználóval, hogy megvetesse a nemlétező vírusirtó teljes verzióját… (Muhaha.) A mi szempontunkból ez nem olyan fontos. Fogadjuk el most kész tényként, hogy van egy rakás olyan számítógépes vírus, ami, ha bejut a gépünkre, elég sok pénzt tud hozni az alkotóiknak például az online banki hozzáférési adatok ellopásával, vagy egyszerűen azzal, hogy egy világméretű spamhálózat tagjaként fogja be a hardvert.
