Kocsmarutinra még kisgyerekkoromban tettem szert: anyai ágon a fél család kocsmáros volt, apai ágon meg a nagyapám vitt oda először a pulthoz, hogy a sör habját leigyam a korsó tetejéről. Később keveset jártam arrafelé, de a szabályokat jól megtanultam.
- Ha belépsz, illedelmesen köszönni illik.
- Aztán csendben le kell ülni egy félreeső asztalnál, és figyelni, hogy folyik a szó.
- Aki már első nap hülye viccekkel akarja magára vonni az összeszokott társaság figyelmét, azt hamar kiutálják, hogy más eshetőségeket most ne is említsünk az esti szürkületből.
- Ha eljön a pillanat, lehet fizetni egy kört a közelben ülőknek, és onnan már könnyebb lesz a társalgás.
- Hosszú időre nem szabad elmaradni a társaságtól.
- Aki jó fiú, azt előbb-utóbb úgyis megkérdezik, hogy “na, mi a pálya?, de hosszú idő kell ahhoz, hogy magunkra tudjuk vonni több asztaltársaság, vagy az egész kocsma figyelmét.
Hogy az internet különálló kis szobáiban folyó társalgás leginkább a kocsmák világát idézi, már régen nyilvánvalóvá vált. Először akkor, amikor a különböző internetes fórumokon olvasott gyalázkodások miatt éppen Dunának induló, elkeseredett menedzserek önérzetének helyreállításán fáradoztunk. Ha el tudták képzelni, hogy a való világban is vannak olyan kocsmák, ahol real time szidják őket, és hogy oda nem lenne nagy kedvük beülni egy sörre, majdnem nyert ügyünk volt. Lefekvés előtt nem zaklatták magukat fölöslegesen azzal, hogy az online hírportálok cégükről szóló cikkei mögött sorjázó hozzászólásokat olvasgassák.
Ennek tükrében nyilvánvaló, hogy a social media térnyerését ügynökségünknél a webkocsmák kivirágzásaként aposztrofáljuk. Az igazi párbeszéd ma már ezekben az információellátó egységekben folyik, értelemszerűen a pr-esnek otthonosan kell mozognia ezek termeiben is. De semmiképpen sem úgy, hogy nagy arcú piárosként belökjük az ajtót, és már az ajtóból nyomjuk a süket dumát. Ez Chuck Norristól, meg Jack Bauertől sem venné ki jól magát. Ha azt akarjuk, hogy figyeljenek ránk, be kell tartani a szabályokat, amiket gyermekkoromban, az olajos padlós italmérésekben lestem el. Mindegyiket.
Címkék: social media, webkettő
Chris Brogan hasonló analógiával dolgozik: szerinte a jó community manager egyszerre jó házigazda egy bulin és egy étteremben is. Barátságos, közvetlen, de közben a gondolkodása üzleties. Egy házibulin bemutatja egymásnak az embereket, köszönti az újonnan érkezőket és egész este irányítja a beszélgetéseket – mosolyogva. Az étteremvezető pedig tudja, hogy a konyha kifogástalan és besegít a személyzetnek is, hogy egy felejthetetlen estéd legyen náluk.
Ha valaki rendelkezik ezekkel a képességekkel, akkor a webkocsmában is megállja a helyét!
Az bizony korántsem mellékes, hogy az étteremben kifogástalan konyha és személyzet, a házibulin meg jó társaság legyen. Ahogy az sem, hogy a reputációt építő pr-menedzser, vagy ügynökség mögött milyen minőség, milyen tartalom áll, mennyire van összhangban a tartalom az elvárt üzenetekkel. Nem a megbízó, hanem a címzettek nézőpontjából.