Elkerülhetetlen a „téma”. Mindannyian hallottuk, láttuk azt a katasztrófát, ami a napokban Ajka mellett bekövetkezett. Pillanat alatt évtizedek munkája, egész életek tűntek el úgy, hogy a lúg és a nehézfémek okozta „pillanat” ki tudja mennyi ideig tart.
Hány és hány helyen van még az országban olyan terület, ahol hasonló bekövetkezhet? Hány és hány helyen van még az országban olyan vállalat, amelyik vélhetően teljesen, de kommunikációs, tájékoztatási szempontból teljesen felkészületlen ilyen helyzetekben? Amelyik az érthető okkeresés ellenére napokig képtelen a megnyilatkozásra, a legelemibb információk közlésére. Ha volt is krízistervük, tartalmazta-e egyáltalán a tájékoztatás szükségességét?
Lehetséges perek kimenetelét, akut eljárásokat természetesen minden elhangzott szó, nyilatkozat befolyásolhat. Bárminemű felelősség elismerésén, vagy éppen elhessegetésén kívül számtalan olyan kifejezés és tett hiányzott (és hiányzik még most is), ami elengedhetetlen. A közvetlen és a közvetett áldozatok felé egyaránt. A károsultak mellett mit mondanak annak a több ezer munkavállalónak, akik ugyanúgy rettegve figyelik a híradásokat? Mondanak-e bármit is? Van-e, aki ezt tegye? Hiszen a tulajdonos-vezérigazgató kamerák előtti megnyilatkozásából kitűnt, ő erre a feladatra alkalmatlan. Kivételesen talán a kormányzati kommunikáció volt most kellően határozott, még ha a környezetvédelem felelős államtitkára újabb – tőle megszokott – ámokfutásával is kezdődött. Nem tudni, mi vezérli: a figyelem megragadása nagy-nagy (és igen veszélyes) szavakkal, vagy egyszerűen tényleg csak az érzések embere ő. Ám a gyorsan és időben tett ígéretek kellően biztosítottak, eddig olyanok részéről hangoztak el, akik a nem teljesülés esetén meneszthetők…
Ami viszont biztosan marad egy jó ideig, az a bizonytalanság és a szennyezett iszap.
Címkék: CSR, kommunikáció
http://torokgaborelemez.blog.hu/2010/10/09/259_bajban_ismerszik_meg#more2357940
[...] Lúgos, iszapos rettenet [...]