“Most, amikor az egymásba mindinkább átalakuló és egyre terjedő tévé- és számítógép-képernyők a hír és szórakoztatás minden eddiginél autonómabb ökoszisztémáját hozzák létre, amikor a hétköznapi embereket és eseményeket az ismeretlenség homályából a rajongás, gyűlölködés és csodálat előterébe rángatnak, majd onnan ismét kiejtenek, Andy Warhol híres kijelentése, hogy “a jövőben tizenöt percre mindenki világhírű lesz”, jobban leírja az aktuális valóságot, mint 1968-as megjelenése óta bármikor. A Time magazin ezt a tendenciát ismerte el azzal, hogy 2006-ban bennünket választott az Év emberének. Mert tényleg mi vagyunk azok, akik a világot a Youtube, a MySpace, a Wikipedia, a facebook és az American Idol révén Einstein, Warhol és a többi szenzációs zseni iránti elragadtatottságból mára a rivaldafényt tizenöt percre magukhoz ragadó hétköznapi emberek tülekedésévé változtattuk. A hírnév átadta helyét a hírszerűségnek, ahogy a Los Angeles Times vezércikke nevezte ezt a tünékeny énközpontúságot.”
2011. január havi archívum
Hírnév vagy hírszerűség
2011. január 27. csütörtökKözbeszerzés és a józan ész
2011. január 22. szombatNem először – de tartok tőle, hogy nem is utoljára – szembesültem azzal, milyen viszonyban vannak egymással a közbeszereztetett kommunikációs feladatok a konkrét téma, helyzet igényelte teendőkkel. Sajnos semmilyenben.
Illetve egy rózsaszín babaszoba nyálas látszatáig mindenképp összecsengnek, mert persze, van benne sajtótájékoztató meg közlemény és médiafigyelés/elemzés. Meg darabra elkészítendő fotószám és kis túlzással kilóra még szórólap is, ja és persze a nélkülözhetetlen, uniós projektjeinket és hazánkat is szép kékké varázsoló D, C, stb. tábla. Kész a főzet, minden tökéletes, a tájékoztatás adott, az Unió és a beszámolókat lepecsételő hivatalnokok meg örvendeznek a mondjuk 527 napig és két éjszakáig tartó nyilvánosságot biztosító munka sikerén.
Ha a fától nem akarom látni az erdőt, akkor én is örülök: teljesültek a feladatok, elvégeztük, amit ránk bízott a sokoldalas szerződés követelményeit, hónapok múltán majd komoly árfolyamveszteséggel pénzhez is jutunk, hállllelllllúúúúújjjjjjja.
De sokszor sajnos az igazi és szükséges, akár csak józan paraszti ésszel is összerakható, valódi nyilvánosságot, megértést és támogatást is hozó kommunikációt alkalmazni nem lehet: nem arra szóltak fiókokból összerakott mozaikelemek.
Pedig jó lenne és bár van mikor olcsóbb, meg van mikor drágább – de egy biztos: jobb lehetne.
Szubjektív konklúzió – Tragédia a West Balkánban
2011. január 22. szombatSzombat este férjemmel és egy kedves barátunkkal az élet nagy dolgairól, a felelősségről elmélkedtünk. Beszélgettünk keresztlányomról is, aki most 14 éves és pont a bulik, a tinédzserkor küszöbén áll. Mindenről csak elméleti szinten, mert elméletek gyártásában jók vagyunk.
Éjfél után hívott fel barátnőm, hogy jól vagyunk-e és ugye nem jártunk a WestBalkán környékén?! Először nem értettem miért kérdezi. Amikor haza értem leültem a gép elé, elolvastam a híreket. A Facebookon is sok ismerősnél központi téma volt a szomorú eset, a West Balkánban történt tragédia 3 áldozata.
Azóta rajongói klub is alakult a Facebookon, Szombat esti tragédia (West Balkán) néven, amit lájkolni lehet. Eddig 35871-en tették meg. Abszurd helyzet. Legyek rajongó? Lájkoljam a szombat esti tragédiát? Inkább nem! De ilyenen már nem lepődök meg, mert van aki a „3.lányt hogy hívták?:(„ postot is lájkolta.
De azért időnként beleolvastam, hisz alapvetően kíváncsi természet vagyok. Egy hete ez folyik a médiából, mindenki erről beszél, erről jelennek meg cikkek, blog bejegyzések, nagyszerű alkalom arra, hogy boncolgassuk kicsit a közösségi média szerepét egy ilyen szituációban.
Rég történt olyan esemény Magyarországon, aminek ekkora közösségi média visszhangja lett volna. Gyakorlatilag két erős táborra szakadt a magyar „média”. A sajtó eleinte szenzációhajhász módon, majd a tények ismeretében egyre objektívebben próbálta bemutatni az eseményeket. A 15-20 éves korosztály képviselői az események hatására, erős érzelmek által vezérelve a közösségi média felületein bekiabálás-szerűen kezdtek el kommunikálni; és ez az irányítatlan közösségi médiában zajló kommunikáció napok alatt szélsőséges módon eltávolodott a sajtó tényközlő tájékoztatásától. Majd eltelt pár nap, és elemzők hada vette górcső alá a két tábort. Bemutatták a közösségi média hatását a mainstream médiára, körüljárták a hírszerzés hitelességének sokszor ismételt témakörét, kielemezték a közösségi felületeken zajló, a sajtót támadó indulatok társadalmi okait is.
Akármi is történt szombaton, bárkinek is legyen igaza, igyekezzen mindenki levonni a neki szóló tanulságot. Jól látható, hogy léteznek olyan méretű társadalmi rétegek, amelyek véleménye – pláne érzelmek által vezérelve – komoly hatással van a médiára és viszont. Elfelejteni azonban nem szabad, hogy a közösségi média még mindig ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen (habár olykor itt is működött a cenzúra), és valószínűleg sosem lesz hiteles hírforrás. Úgy vélem, mindnyájunk felelőssége, hogy ezeket a tényeket elfogadtassuk az életük jelentős részét a virtuális világban élő fiatalokkal.
A hétvégét a családomnál töltöm, és leülök a keresztlányommal átbeszélni ezt a kérdést. Biztos vagyok benne, hogy nehéz dolgom lesz, de remélem, megérti majd.
Havi 2,2 mrd forint televíziós reklámra?!
2011. január 21. péntekÜgynökségi részvétel a termékfejlesztésben
2011. január 21. péntekVajon ez mikor lesz nálunk általános? Van egyáltalán realitása? És a pr, kommunikáció bevonása még szóba sem jött…
A lomtár feltöltése
2011. január 4. keddAmióta kompjúter van a szobában, a lomtár egy kiürítendő valamit jelentett az egyszerű felhasználónak. Egészen idáig. A vezérlőpultra máris fel lehet tenni egy parancsikont, ami a Lomtár egyszerű feltöltését segíti elő, hiszen a fészbúkra valaki feltolt egy erre érdemes helyet: OMFG 2.0 néven.