Vajon 10 vásárló közül 9-en ezt választanák? 
És amiről szó van: http://www.youtube.com/watch?v=66P743jbA0o
Egy véletlenül elkapott “gyöngyszem” a BK és House között, avagy mit tudom már…
Minden esetre nálunk már a lányom (5) is tea ízű teát szokott kérni elalvás előtt.
Az internetet böngészve akadtam rá erre a nem mindennapi flashmobra, mely az újrahasznosítás fontosságára hívja fel a figyelmet. Érdekes, de egyben elszomorító jelenségnek lehetünk szemtanúi: a videó szerint a québeciek 91%-a aggódik a környezetért, mégis az eldobott műanyag palack mellett elhaladók száma nem támasztja ezt alá semmivel – annak ellenére hogy éppen mellette van a kuka.
A klip egy hétvégi élményemre hajaz, ahol egy srác többször is úgy érezte hogy az elhasznált poharának jobb helye van a földön, majd sértődötten távozott amikor rászóltam, hogy egyet csak úgy poénból felvehetne…
Csikk, szemét, pohár, palack, zsepi eldobása: NEM MENŐ!!!!
Gyurcsány Ferenc ma reggel, a nyári időszámításhoz igazított órajel szerint 7,50-kor rögzített facebook-bejegyzésével a politikai élet szereplőinek abba a szűk elitjébe lépett, akik legalább egyszer helyesen használták a “pr”-kifejezést. Pontosabban szólva: a kialakult szokásrenddel ellentétben ő ezúttal nem használta rosszul és rossz helyen. Az eset kivételessége okán megjárna neki valamilyen pr-díj, vagy egy OKJ-s oklevél legalább.
Az öröm és a díjra szóló jelölés a legkevésbé sem az ex-miniszterelnök facebook-bejegyzésének tartalmát értékeli, csupán az öröm megnyilvánulása azért, hogy végre nem píároznak ott, ahol más szavaknak van helyük. Mert mit is ír GyF? ”Ócska propaganda-manőver”, “primitív kommunikációs kampány”, ilyeneket. És valóban. Ha mindaz, amit szóvátesz, tényleg az, aminek ő látja, akkor ez a helyénvaló fogalmazás.
Vajon lesz-e annyira public relations-párti a Szijjártó Pétertől nyilván menetrendszerűen megérkező viszontválasz, hogy pr-nak, a közvéleménnyel folytatott nyílt párbeszédnek nevezi azt szándékot, ami az új Alkotmány kívánatos tartalmát firtató kérdőívezésben megmutatkozott? Ha így lesz, megosztott díjat javaslok nekik.
E kitekintés szerint:
http://www.kreativ.hu/marketing/cikk/a_kozossegi_media_a_veget_jarja
A közel 3 milliós (csak fb) hazai tábor is tud róla? Vagy néhány elszúrt/erőltetett tengerentúli kampány alapján itthonra is elér a hullám 10 év múlva?
Olvas valaki még egyáltalán nyomtatott napilapot? Na jó, néha. De az állandó online jelenlétünk miatt szinte már alig. És mik az elvárásaink? A külcsín vagy a belbecs? Ez utóbbi kérdés egyértelműen költői, ugyanakkor persze rengeteget tesz hozzá, és eleve befolyásolja hozzáállásunkat a tipográfia és a sajtótermék külleme. Mindez egy magazin esetében talán fontosabb, mégis érdekes, hogy az 1979 óta működő Society for News Design (SND) egy portugál napilapot választott idén a világ legszebben megtervezett folyóiratának.
A 32. alkalommal megrendezett The Best of Newspaper Design™ Creative Competition győztese, a portugál „informação” szó rövidítéséből nevesített, 2009 óta megjelenő „i” az SND szerint kompakt, friss, következetes és mégis meglepetésekkel teli, tartalmában és megjelenésében is a magazin és a hírlap között egyensúlyoz. (A részletes értékelés az SND honlapján olvasható.)
Valljuk be, ezt azért valóban szívesen lapozgatnánk nap, mint nap.
A kínai TESCO üzletébe nyerhetünk betekintést a pps megtekintésével. Nem ástam bele a kínai jogszabályokba, egészségügyi rendeletekbe, hogy mit lehet és mit nem, de eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan is lehetne ezt az állapotot kis hazánkban pr-ezni?
Nagyapámat látom magam előtt. Egy pekingi külvárosban ül a hokedlin, és a világvevő rádiót csavargatja, ahogy egykor, az Amerika hangját keresgélte, most a Szabad Reklám Rádiót próbálja befogni. Hogy nagyanyám, akit 1920 táján rózsareményű kiasasszonynak nevezett egy fénykép hátoldalán, kedvére hallgathassa a tiltott reklámokat. Mert most éppen ezeket tiltotta be a hatalom: http://www.deluxe.hu/tilos-luxuscikkeket-reklamozni/20110321
Még az Index is megírta: majdnem 10 ezer pr-vállalkozás van Magyarországon. Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy mekkora gigantikus piaca van kis hazánkban ennek a szakmának, vagy hogy éppen fordítva, ennyi az eszkimó és kevés a fóka, érdemes beleolvasni a gazdasag.hu elemzésébe, amit az Opten adatbázisára hivatkozva közöl. Abból ugyanis kiderül, hogy miközben ennyi sok cég van, alig hatezer ember dolgozik ezeknél, és ott van mindjárt az idevonatkozó értékelés: a társas vállalkozások többségénél a tulajdonos az egyetlen alkalmazott. Ha jogilag cégnek is kell nevezni ezeket a gazdasági formációkat, gyakorlatilag és közgazdasági szempontból ezek valami egészen mást jelentenek. Olyan “számlaképes vállalkozóin tevékenységet”, ahol a nyújtott szolgáltatást többnyire az egyszerűség kedvéért a pr kategóriájába sorolják. A felmérés szerint mindössze 226 olyan pr-cég van, ahol a létszám meghaladja az öt főt.
Újságíró barátom írja a téma kapcsán a facebookon tett hozzászólásában, hogy bizony szíven ütötte a tízezres szám, mert nagyságrendekkel kevesebbre gondolt, de aztán kiegyezünk, hogy a pr-cég nem egyenlő a pr-ügynökségekkel, és a pr tevékenység alá sorolt feladatsor nem feltétlenül egyenlő a public relationsnek nevezett komplex tevékenységgel. Ettől még persze az üzleti köznyelv is mindent pr-nek, sőt píár-nak nevez, ami máshová nem sorolható, és máris igaza lesz annak, aki eszkimóknak, meg fókának látszó, és az úszó jégtáblákon lassan mozgó kis pontokról vizionál.
Mindeközben a Kreatív a pr-esek tipológiájával örvendezteti meg a szakmát, és bizony még csak nem is torzít sokat a tükör. Amit sajnálni lehet, hogy az egész szakmát széles körben még mindig csak a médiakapcsolatok menedzselésének szintjén emlegetik. Jó lenne, ha itt kezdődne, és nem itt érne véget, amit pr-nek nevezünk!