Vannak pillanatok, amikor nem másnak szervezzük, hanem rólunk szól a sajtó. Magamutogató linkek ezek itt, hiszen a közelmúltban két cikk is bekerült az “internetbe”:
http://www.prherald.hu/2012/02/erezni-az-erejet/
2012. február havi archívum
Interjúk, cikkek
2012. február 28. keddAkkor is én nyerek
2012. február 3. péntekAz első főiskolai órám után eldöntöttem, PR-es leszek. Szeretek írni, szeretek beszélni, szeretek érvelni és szeretem, ha zajlik az élet. Egy percig sem gondolkodtam azon, hogy jó helyen vagyok-e, több évfolyamtársammal ellentétben biztos voltam abban, hogy nekem ezt kell csinálnom, ebben lehetek valaki. Hat hét szakmai gyakorlat után, elbizonytalanodtam.
Hogy miért?
Készítettem sajtólistát, médiaajánlatot, kutattam telefonon közvéleményt, írtam sajtóközleményt, honlap szöveget, részt vettem ügyféltalálkozón és rájöttem, hogy nem tudok semmit. Három évig minden óránk arról szólt, hogyan legyünk jók, mit, hogyan kell csinálni a való életben. Minden feladatra megtanultunk egy sémát, amit alkalmaztunk egy elképzelt szituációban és már kész is voltunk. A gép forgott, az alkotó pihent.
Ebben a bizonyos való életben azonban mindig becsúszik egy „de”, egy „mi lesz ha”, vagy egy elégedetlen ügyfél, amit az órán nem tudnak megtanítani. Becsapva éreztem magam, és rádöbbentem, hogy nagyképű voltam, mikor úgy gondoltam, egyenes út vezet a sikerhez. Ebben a szakmában ez az út bizony, rögös, kanyargós, és akadályokkal tarkított.
Nem lenne jobb egy nyugodt irodai állás, ahol nem kell kreatívnak lenni, ahol a munkaidő mindig nyolc óra, ahol szabadok a hétvégéim, és nincs felelősségem?
A Ferling PR-nél töltött másfél hónap alatt minden segítséget megkaptam a fejlődéshez, és tudom, hogy többet tanultam, mint az iskolapadban bármikor. Tetszett, hogy nem fénymásoló kisdiákként néztek rám, hanem igazi kollegaként. Őszintén érdekelte őket a véleményem, miközben megtanítottak arra, hogy a rossz kritika nem mindig jelent rosszat, hibátlan munka nem létezik, tévedni lehet, de nem szabad, és csapatmunka nélkül boldogulni lehetetlen.
Most, miközben ezeket a sorokat gépelem azon gondolkozom, hogy min is gondolkozom. Hisz én még mindig szeretek írni, szeretek beszélni, érvelni, és én igenis szeretem a rögös, kanyargós, akadályokkal tarkított utakat. Hajlandó vagyok még többet tanulni, és képes vagyok legyőzni önmagam.
Eldöntöttem. PR-es leszek.
Orbán Orsolya