Szerző szerinti archívum

Sajtós pogácsa és ételdoboz kiállítás

2011. június 29. szerda

Az ügynökségi élet szépségei között tudnám felsorakoztatni azokat a kreatív és diplomatikus felszólításokat, melyek mindig mosolyt csalnak az arcomra.

Van, hogy a konyhában hagyott sajtós pogácsa fogyasztására invitál a munkatársaknak címzett köremail, és van, hogy egy kiállításra hívja fel  a figyelmet. Ez utóbbit szeretném idézni a szerző engedélyével:
“Aki még nem látta, ma délutánig még megnézheti a műanyag ételdobozokból rögtönzött kiállítást a pr-ügynökségi étkezőben, mert a műtárgyak tulajdonosai a kiállított darabokat sajnos nem tudják tovább rendelkezésünkre bocsátani, és hazaviszik, ami az övék.
Ugye?
fg”

Ferling PR kívülről-belülről

2011. május 14. szombat

Ferling PR – külsősként

Nemrég készített kérdőívünk, melyben többek között arra is kíváncsiak voltunk, hogy Önök, hogy látják ügynökségünket nosztalgiára indított.

Hat-hét évvel ezelőtt hallottam először a Ferling PR és Ferling József nevét Szeles Péter tanár úrtól a főiskolán, egyik előadáson. Ha jól emlékszem egy esettanulmányt mutatott be és ott jött szóba az ügynökség mint pozitív példa.

Emlékszem, mert már akkor rögtön utána néztem az ügynökségnek. Furcsa volt, mert magyar tulajdonú, furcsa volt mert akkor már közel 15 éve volt a piacon és furcsa volt mert vidéki cég létére számos nagy céget találtam a referenciáik között.  Engem már akkor meggyőzött!

Ferling PR  - Mint munkatárs

Négy hónapja dolgozom a Ferling PR-nél. Most már nem furcsa. Most már természetes. Természetes a cégnél tapasztalt profizmus és több tíz éves tapasztalat, a kollégák lojalitása és mindenre elszántsága, a családias légkör és egymás segítése. Bár  a 20 évhez képest a négy hónap elég szerény szám, de remélem, hogy a 30.szülinapot már én is „régi kollégaként” ünnepelhetem a céggel.

Felmértük a felmérhetetlent – Ki Mit Tud a PR-ről?

2011. május 3. kedd

Az üzleti sikerhez 3 dolog kell: jó hírnév, bizalom, nyilvánosság. Ezt támasztják alá azok a válaszok is, melyeket április közepén készített (nem reprezentatív) online felmérésünk válaszadóitól kaptunk, amikor megkérdeztük őket a pr-szakmáról, saját pr-tevékenységükről, és nem mellékesen a Ferling PR-ről is.

Hírnévmenedzsment és Montecuccoli

Az olasz származású császári hadvezér, Raimondo Montecuccoli aligha gondolta volna, hogy híres mondását közel 400 év távolából egy pr-ügynökségi hírlevélben nemcsak felemlegetik, hanem suta parafrázisokkal is terhelik. Pedig „A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz” kijelentés sok helyen felbukkant az idők során, és íme itt van most is. Hiszen a hírnévhez, a bizalomépítéshez és a nyilvánossághoz is pénzre van szükség. Mondjuk azóta már tudjuk, hogy a pénz előteremtésében (az üzleti kommunikációs „hadszíntéren”) ma éppen a hírnévmenedzsmentnek lehet kiemelkedő szerepe. Válaszadóink több, mint fele is ezt jelölte meg elsődleges kommunikációs feladataként. (Sokan említették a belső pr-t, a CSR-t és a válságkommunikáció-t is, mint fontos területet.) Más kérdések kapcsán pedig az vált világossá, hogy a 21. századi vállalati kommunikációs változások szele már Magyarországra is elért.

Középpontban a közösségi kommunikáció

Az üzleti kommunikációs eszközök preferenciáját firtató kérdésünkre a válaszadók 52%-a az online- és közösségi médiakommunikációt jelölte meg, mint az üzleti kommunikáció leghatékonyabb eszközét. Alig maradt el ettől a hagyományos sajtómunka, de a szakmai rendezvények szervezése, valamint a kiemelt ügyfelekkel való külön kommunikáció is sok szavazatot kapott.

Pr-munkájában a válaszadók 65 százaléka már használ valamilyen közösségi médiacsatornát, viszont csak 35 százalékuk készített erre vonatkozó tervet és ágyazta be tudatosan a kommunikációs stratégiába. A többiek egyelőre csak ad-hoc jelleggel próbálkoznak közösségi kommunikációval. A facebook forradalom napjaiban igazán érdekes adat, hogy az összes válaszadó 8%-a határozott nemet mondott a közösségi kommunikáció alkalmazására.

A pr mérhetőségéről

A pr tevékenység megítélésével kapcsolatban bevett közhely, hogy az eredményességet nehéz pontos számadatokkal mérni. Felmérésünk résztvevői azonban a legtöbben mégis használnak valamilyen mérési metódust kommunikációjuk hatékonyságának elemzésére. A legkedveltebb mérőszám természetesen a bevétel közvetlen alakulásának figyelése egyes kampányok, akciók után, illetve az új ügyfelek megszerzésének és a régiek megtartásának aránya. A válaszadók egynegyede méri saját reputációjának, imázsának változását, egyötöde pedig minden kampányt külön-külön is értékel. Van olyan elemzési szempont is, amely a különböző negatív megnyilatkozások, konfliktusok csökkenését méri, és tudja be a pr-tevékenység eredményének.

Milyen a jó pr-cég?

A pr-ügynökségekkel kapcsolatban feltett kérdéseinkre kapott válaszokból kiderült, hogy a többség szerint kb. 100 kommunikációs és pr-ügynökség tevékenykedik az országban, bár voltak olyanok, akik csak 12-ről tudnak és olyanok is, akik 1500 ilyen cégre tippeltek. Az ügynökséggel való kapcsolattartás típusára vonatkozólag a többség (62%) a hosszú távú együttműködést tartja jónak, és az együttműködés alapjául az átalánydíjazással szemben, vagy mellett egyre inkább a sikerdíjas konstrukciót választják.

Az ügynökség kiválasztása tekintetében az első és legfontosabb szempont a személyes kapcsolatokon, bizalmon alapuló együttműködés, legkevésbé pedig az ár és az ügynökség tulajdonosi háttere. Nagy súllyal esik latba a szakmaiság, az ügyfélközpontúság és a megfelelő iparági referenciáknak is relevanciája van.

A válaszadók szerint a jó pr-szakember a következő tulajdonságokkal bír: megbízható, szakmailag feddhetetlen, intelligens és magas szintű kommunikációs képességekkel rendelkezik. A kreativitás megelőzi a sorban a jó kapcsolati rendszert, amit az ügyfél sokkal inkább az ügynökség részéről követel meg és nem az egyes személyektől.

A Ferling PR

A kérdőív második részében ügynökségünkről is feltettünk néhány kérdést és bizony csillogó szemmel olvastuk a válaszokat, melyekkel kapcsolatban csak remélni tudjuk, hogy nem csupán udvarias születésnapi ajándékba kaptuk őket. Akár így volt, akár nem, szerénységünket most sutba vágjuk, és közzétesszük a Ferling PR-rel kapcsolatban legtöbbször írt jelzőket. Eddigi ismereteik alapján a legtöbben megbízhatónak, professzionálisnak, ügyfélbarátnak, rugalmasnak és kreatívnak nevezték csapatunkat.

Mit mondhatnánk erre? Azon leszünk, hogy eztán is így legyen!

Rómeó lájkolja Júliát

2011. április 21. csütörtök

Kultúraszerető és a színház világa iránt kifejezetten érdeklődő emberként, fokozott nyitottsággal fogadom be a különböző színházak, kulturális létesítmények, társulatok közösségi média aktivitásait.
Számos kulturális intézmény tartja fontosnak, hogy jelen legyen közösségi oldalakon (különösképpen a Facebookon) és ezen a platformon interaktív kommunikációt folytasson az érdeklődőkkel, rajongókkal. Csak néhány példát említve jelen van a Momentán Társulat, Frenák Pál Társulata, a Nemzeti Színház, Pécsi Nemzeti Színház, Pécsi Kulturális Központ, Örkény Színház és Radnóti Miklós Színház és a Vígszínház is. Jelen vannak és többségük „beszélget” velünk, tájékoztat minket.

Hozhatnék negatív példákat is, elemezhetném Facebook jelenlétük mikéntjét, de más cél vezérelt a bevezető megírásánál.

Egyik nap a Vígszínház előtt sétálva azt tapasztalhattam meg, milyen az, amikor a Facebook és a színház karöltve köszön rám az utcán.

Hát ilyen:

Szubjektív konklúzió – Tragédia a West Balkánban

2011. január 22. szombat

Szombat este férjemmel és egy kedves barátunkkal az élet nagy dolgairól, a felelősségről elmélkedtünk. Beszélgettünk keresztlányomról is, aki most 14 éves és pont a bulik, a tinédzserkor küszöbén áll. Mindenről csak elméleti szinten, mert elméletek gyártásában jók vagyunk.

Éjfél után hívott fel barátnőm, hogy jól vagyunk-e és ugye nem jártunk a WestBalkán környékén?! Először nem értettem miért kérdezi. Amikor haza értem leültem a gép elé, elolvastam a híreket. A Facebookon is sok ismerősnél központi téma volt a szomorú eset, a West Balkánban történt tragédia 3 áldozata.

Azóta rajongói klub is alakult a Facebookon, Szombat esti tragédia (West Balkán) néven, amit lájkolni lehet. Eddig 35871-en tették meg. Abszurd helyzet. Legyek rajongó? Lájkoljam a szombat esti tragédiát? Inkább nem! De ilyenen már nem lepődök meg, mert van aki a „3.lányt hogy hívták?:(„ postot is lájkolta.
De azért időnként beleolvastam, hisz alapvetően kíváncsi természet vagyok. Egy hete ez folyik a médiából, mindenki erről beszél, erről jelennek meg cikkek, blog bejegyzések, nagyszerű alkalom arra, hogy boncolgassuk kicsit a közösségi média szerepét egy ilyen szituációban.

Rég történt olyan esemény Magyarországon, aminek ekkora közösségi média visszhangja lett volna. Gyakorlatilag két erős táborra szakadt a magyar „média”. A sajtó eleinte szenzációhajhász módon, majd a tények ismeretében egyre objektívebben próbálta bemutatni az eseményeket. A 15-20 éves korosztály képviselői az események hatására, erős érzelmek által vezérelve a közösségi média felületein bekiabálás-szerűen kezdtek el kommunikálni; és ez az irányítatlan közösségi médiában zajló kommunikáció napok alatt szélsőséges módon eltávolodott a sajtó tényközlő tájékoztatásától. Majd eltelt pár nap, és elemzők hada vette górcső alá a két tábort. Bemutatták a közösségi média hatását a mainstream médiára, körüljárták a hírszerzés hitelességének sokszor ismételt témakörét, kielemezték a közösségi felületeken zajló, a sajtót támadó indulatok társadalmi okait is.

Akármi is történt szombaton, bárkinek is legyen igaza, igyekezzen mindenki levonni a neki szóló tanulságot. Jól látható, hogy léteznek olyan méretű társadalmi rétegek, amelyek véleménye – pláne érzelmek által vezérelve – komoly hatással van a médiára és viszont. Elfelejteni azonban nem szabad, hogy a közösségi média még mindig ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen (habár olykor itt is működött a cenzúra), és valószínűleg sosem lesz hiteles hírforrás. Úgy vélem, mindnyájunk felelőssége, hogy ezeket a tényeket elfogadtassuk az életük jelentős részét a virtuális világban élő fiatalokkal.

A hétvégét a családomnál töltöm, és leülök a keresztlányommal átbeszélni ezt a kérdést. Biztos vagyok benne, hogy nehéz dolgom lesz, de remélem, megérti majd.