Emlékszem, mikor ifjabb koromban sokszor felmerült ez a kérdés a márkák kapcsán. De egyszerű volt a jól kialakított válaszom: nem érdekel a divat, sem a márkák. Igaz is volt, de másrészt meg sem tudtuk fizetni (és szerintem a szüleim nem is nagyon akarták) az akkor még sokszor elérhetetlen “márkás” cuccot. Mikor még a “jugó” Adidas volt a csúcs, ami aztán itthon kitehető volt a személyes kirakatba, mutatva vele, mennyire menő az az arc, aki ezt is megengedheti magának. (Ínyencek kedvéért ez még az az idő volt, mikor a Tisza cipő a fénykorát élte az volt a hazai, a márka.)
A cipős példa után kezdem azt érezni, hogy sokak számára egy újabb személyes kirakat a fb. Mivel eddigi életem során egy roppant segítőkész lélek voltam (és azt hiszem, ebben már nem lesz változás) nekik küldöm szeretettel ennek a vállalkozásnak a linkjét. Hadd szóljon és legyen több az ami a legjobban számít és fontos: az ismerőseik száma…
http://h4rd.hu/like/
Szerző szerinti archívum
Milyen a cipőd?
2011. augusztus 16. keddMi változott?
2011. május 11. szerdaEgyszerű a válasz a pontos kérdés nélkül is: minden. Vagy mégsem? De.
Tényleg nem nosztalgikus történetekbe olvadva (majd lesz olyan is), de 20 év valóban nagy idő. Ennyit azért még nem sikerült az ügynökségnél tölteni, de annyit már igen, hogy láthassak egyet, s mást. Például azt, hogy a téma, a szándék nem sokat változott. A cégek, az ügyfelek nagyrészt ugyanazt szeretnék elérni, most sok-sok évvel ezelőtt: elégedett vásárlót; még (sokkal) többet ugyanebből; szorgalmasan fizető ügyfeleket; kevesebb és kisebb hatású krízist; őket szerető, de legalább megértő sajtót; áldozatos, vagy éppen elkötelezett munkavállalót, stb.
Meg a sokszor emlegetett kommunikációs piramis küszöbe (tájékoztatás) és csúcsa (támogatás, együttműködés) is örökösnek tűnik. Pedig nem sokkal több, mint ez alatt a húsz év alatt bontakozott ki itthon igazán a kommunikációnak ez az ága, a pr. Örök vitatémát jelentve a különböző (legtöbbször elméleti…) szakembereknek, minek is a része ez a terület, vagy esetleg önálló-e már. Jelentem az!
A valamikori „propaganda tevékenységből” és „Gizike kérem, szervezze meg azt a csodálatos vállalati ünnepséget”-ből a píározáson át a dobjunk össze egy kis marketinget, meg bele egy kis sajtót állapotból ma már ott tart, ahol. Komolyan veszik, értik, egyre többen és látják: szükség van rá, de nagyon.
Na és akkor mi az, ami változott? Szinte minden, de leginkább a szereplők, az alkalmazható eszközök. Meg persze leginkább a sokszor emlegetett információözön mellett az is, hogy megszemélyesíthető majd’ minden. Még a kommunikáció is. Úgy, hogy csak annak és oda szól, akinek akarjuk. Akkor és ott, az, ami. Senki másnak sem. Vagy éppen mindenkinek, de beleértve az USA elnökét is akár, vagy a mobillal rendelkező kínai Audis munkavállalót is.
Kitágult a tér, a lehetőségek tára, a feladatok mennyisége végtelen a kommunikációban is, csak éljünk vele. Meg persze vegyük észre, hogy ebben is mi minden változik – folyamatosan.
“A közösségi média a végét járja!”
2011. március 24. csütörtökE kitekintés szerint:
http://www.kreativ.hu/marketing/cikk/a_kozossegi_media_a_veget_jarja
A közel 3 milliós (csak fb) hazai tábor is tud róla? Vagy néhány elszúrt/erőltetett tengerentúli kampány alapján itthonra is elér a hullám 10 év múlva?
Közbeszerzés és a józan ész
2011. január 22. szombatNem először – de tartok tőle, hogy nem is utoljára – szembesültem azzal, milyen viszonyban vannak egymással a közbeszereztetett kommunikációs feladatok a konkrét téma, helyzet igényelte teendőkkel. Sajnos semmilyenben.
Illetve egy rózsaszín babaszoba nyálas látszatáig mindenképp összecsengnek, mert persze, van benne sajtótájékoztató meg közlemény és médiafigyelés/elemzés. Meg darabra elkészítendő fotószám és kis túlzással kilóra még szórólap is, ja és persze a nélkülözhetetlen, uniós projektjeinket és hazánkat is szép kékké varázsoló D, C, stb. tábla. Kész a főzet, minden tökéletes, a tájékoztatás adott, az Unió és a beszámolókat lepecsételő hivatalnokok meg örvendeznek a mondjuk 527 napig és két éjszakáig tartó nyilvánosságot biztosító munka sikerén.
Ha a fától nem akarom látni az erdőt, akkor én is örülök: teljesültek a feladatok, elvégeztük, amit ránk bízott a sokoldalas szerződés követelményeit, hónapok múltán majd komoly árfolyamveszteséggel pénzhez is jutunk, hállllelllllúúúúújjjjjjja.
De sokszor sajnos az igazi és szükséges, akár csak józan paraszti ésszel is összerakható, valódi nyilvánosságot, megértést és támogatást is hozó kommunikációt alkalmazni nem lehet: nem arra szóltak fiókokból összerakott mozaikelemek.
Pedig jó lenne és bár van mikor olcsóbb, meg van mikor drágább – de egy biztos: jobb lehetne.
Nyomdai matematika és a természet
2010. november 15. hétfőMost érkezett egy nyomdai ajánlkozás, honlapukon pedig a „szokásos”, ismert A-s, B-s papír mérettáblák. Alatta meg egy video egy kis magyarázattal: „…a papírméretek (pl.: A/4-es 201 x 294 mm) szintén Fibonacci-számok”. Na és tényleg, mi az összefüggés?
Ugyanúgy ahogy más Fibonacci-számok életünk más-más területeire is „leképezhetőek”. Minek is például: Bartók zenéjében az ütemek hossza, a virágszirmok száma gyakran Fibonacci-szám, ahogy a málna, vagy a napraforgó szemei, a kaktusz tüskéi, vagy az ananász, fenyőtoboz pikkelyei. De a növények szárain lévő levelek előfordulása is számolható velük…
Szóval eddig sima nyomdai árkérés konkrét paraméterek szerint, pedig számok, érdekesek és szép a video.
Lúgos, iszapos rettenet
2010. október 10. vasárnapElkerülhetetlen a „téma”. Mindannyian hallottuk, láttuk azt a katasztrófát, ami a napokban Ajka mellett bekövetkezett. Pillanat alatt évtizedek munkája, egész életek tűntek el úgy, hogy a lúg és a nehézfémek okozta „pillanat” ki tudja mennyi ideig tart.
Hány és hány helyen van még az országban olyan terület, ahol hasonló bekövetkezhet? Hány és hány helyen van még az országban olyan vállalat, amelyik vélhetően teljesen, de kommunikációs, tájékoztatási szempontból teljesen felkészületlen ilyen helyzetekben? Amelyik az érthető okkeresés ellenére napokig képtelen a megnyilatkozásra, a legelemibb információk közlésére. Ha volt is krízistervük, tartalmazta-e egyáltalán a tájékoztatás szükségességét?
Lehetséges perek kimenetelét, akut eljárásokat természetesen minden elhangzott szó, nyilatkozat befolyásolhat. Bárminemű felelősség elismerésén, vagy éppen elhessegetésén kívül számtalan olyan kifejezés és tett hiányzott (és hiányzik még most is), ami elengedhetetlen. A közvetlen és a közvetett áldozatok felé egyaránt. A károsultak mellett mit mondanak annak a több ezer munkavállalónak, akik ugyanúgy rettegve figyelik a híradásokat? Mondanak-e bármit is? Van-e, aki ezt tegye? Hiszen a tulajdonos-vezérigazgató kamerák előtti megnyilatkozásából kitűnt, ő erre a feladatra alkalmatlan. Kivételesen talán a kormányzati kommunikáció volt most kellően határozott, még ha a környezetvédelem felelős államtitkára újabb – tőle megszokott – ámokfutásával is kezdődött. Nem tudni, mi vezérli: a figyelem megragadása nagy-nagy (és igen veszélyes) szavakkal, vagy egyszerűen tényleg csak az érzések embere ő. Ám a gyorsan és időben tett ígéretek kellően biztosítottak, eddig olyanok részéről hangoztak el, akik a nem teljesülés esetén meneszthetők…
Ami viszont biztosan marad egy jó ideig, az a bizonytalanság és a szennyezett iszap.
Pali, a bivaly
2010. augusztus 4. szerdaAz elmúlt tizenvalahány év alatt sok érdekes, különös, adott esetben menekülős helyre vetett már feladat…
Legutóbb forgatni voltunk egy erőműben, olyanban, amelyiknél tényleg egyedülálló együttműködéssel zöldszervezet szakmai irányítása mellett környező településeket vonnak be energetikai hasznosítású (tájidegen) növények begyűjtésébe, odavalók telepítésébe. A forgatás egyik helyszíne a Tiszától alig egy kilométerre található ültetvény volt, meseszép, romantikus környezet. Sok-sok zölddel (már növénnyel), napsütéssel, kis tóval és természet
esen szúnyogokkal. Kis csapatunk (erőmű igazgató, kommunikációs kollégák, stáb, település polgármestere, jegyzője, zöldszervezet képviselője) vonult immár gyalogosan olyan utakon, amelyeket nem sokkal ezelőtt még haragos víz borított. Városi lélekkel örömmel fedeztük fel a visszahúzódott ár tócsáiban a békát, szívjuk magunka a természet illatát. Az ültetvény közvetlen szomszédságában kéthektáros tó mellett végig villanypásztor kísérte felvonulásunkat, kiderült, miért: bivalyok lakják azt a részt. Felmerült bennem, vajon minket óvva tőlük, vagy fordítva, de mindegy is, mert „vadállatot” azt épp nem láttunk. Egy darabig… Mert addigi beszélgetőpartnerem, a polgármester asszony elkiáltotta magát, „Paliiiii, gyere ide!”. Először az ültetvényeken szorgoskodó munkások egyikét vártam a hívó szóra, de a tekintetek nem abba az irányba fordultak, Pali nem onnan érkezett. Valami megmozdult a vízben, egy nagy fekete valami. A Pali.
Legalább tonnányi, szurokfekete, fekete-kék szemű hatalmas szarvú bivaly, homlokig a vízben – természetesen a barátaival, mind a négy másik bölénnyel. Pali élt, mozgott, ránk nézett és üzent, hogy majd hülye lesz kijönni a hűsből. Éppen egy szúnyogot likvidálva a homlokomról meg is értem. Paliról és „bandájáról” sok mindent megtudtunk: szeretik, ha simogatják a fejüket, az akáchoz már nem is nyúlnak, miután a vízitököt imádják, anyák napján az egész kis csapat megszökött, vagy 50 kilométernyi barangolás után a Tiszát oda- és visszafelé is átúszva tértek haza. Szóval itt él, boldog, természetvédelmi program és egy település vonzerejének része, Pali a bivaly.
Lapulj a zöldben…
2010. június 22. kedd…fényképezőgéppel!
A Zöld Gondolat Lovagrend fotópályázatának első fordulója lassan végére ér. DE általános iskolás, felső tagozatos diákok (10-14 évese) még indulhatnak az “Ember és természet” fotópályázaton. Részletek itt: http://www.zoldgondolat.hu/zold-gondolat-lovagrend