PR & GO Blog

Maholnap 21 évesek leszünk, és arra készülünk, hogy folytatódik a szárnyalás. A Ferling 2.1-et már PR & Fly fantázianéven jegyeztük elő, de az irányítóközpont ma estére “kikapcs.”

20 év alatt sok tapasztalat, tudás gyűlik össze egy ügynökségnél. Persze ami megállta a helyét húsz évvel ezelőtt, annak ma lehet, hogy az ellenkezője igaz. Egy biztos: folyamatosan haladunk a korral, követjük a trendeket, az irányokat. Biztos, hogy újabb 20 év múlva, a 40 éves születésnapunkon mosolyogva olvassuk majd az alábbi felsorolást. Ma viszont megállja a helyét, így szolgáljon mindenkinek jótanácsul. A kommentekben az eltérő véleményeket is szívesen olvassuk

Miközben szinte mindent megtanultunk, addigra szinte minden megváltozott. A jó pap holtig, a jó pr-es viszont gyorsan is tanul.

Bár nem tartozom a “legrégebbi motorosok” közé, az ügynökségnél eltöltött eddigi pár év alatt is rengeteg szakmát kitanultam már:) Az ügynökségi életformában nem lehet unatkozni, nincs két ugyanolyan napod. Éppen ezért sokszor kerülök bajba, amikor el kell magyaráznom, mit is csinálok valójában?

Nézzük csak meg, mihez is ért nálunk egy átlagos kolléga?

Amióta azt tűztük ki célul, hogy a pr-szakma magyarországi fellegvárát szervezzük magunk köré, ott van a mindennapokban a kérdés: vajon elhiszi-e nekünk a piac, hogy PR-mezbe bújtatott etikátlanságokra nem vagyunk kaphatók, és ha elhiszi, nem maradunk-e munka nélkül holnapután?

Nemrég készített kérdőívünk, melyben többek között arra is kíváncsiak voltunk, hogy Önök, hogy látják ügynökségünket nosztalgiára indított. Átgondoltam milyen volt a Ferling PR-t külsősként látni és hogy voltozott ez a kép most, hogy már munkatárs vagyok.

Ha valaki megkérdezte tőlem általános iskola 8. osztályban, hogy mit szeretnék csinálni, „mi szeretnék lenni, ha nagy leszek” azt hiszem már akkor is pontosan tudtam a választ: informatikus és lehetőleg vezető.

Bár távol áll tőlem, hogy személyes meglátásaimat ebben a formában osszam meg az emberiséggel, és mivel a harmadik x-en túl már nem csak a piát bírom jól (itt esik ki a taxiból), van úgy, hogy – a saját születésnapi tortáját nem beleértve –, az ember illendőnek érzi értékelni a gesztust, hogy ő is ennél az asztalnál ünnepelhet.