PR & GO Blog

Maholnap 21 évesek leszünk. Ma még persze éppen csak 20, de ez  nem nagy különbség. Ennél sokkalta nagyobb az, ami egykor volt munkánk milyensége és a mai követelmények között feszül. Kezdetben 10, aztán 5, még később már csak 3, mostanság viszont már 1 éves ritmusokban is jól meg lehet mérni és mutatni a változásokat. 20 év alatt a pr-szakma szinte minden szegmensében megváltozott. Nem tagadom, komoly elégedettségre ad okot, hogy vele változtunk mi is. És pontosan tudható: ez a változás folytatódik holnaptól tovább, éppen csak a tempó lesz még nagyobb.

A Ferling elmúlt 20 évéről több szempontból több vélemény is megfogalmazódott itt az elmúlt majd’ 3 hétben, miközben igazán mi magunk is arról szerettünk volna inkább írni, hogy milyen lesz, mit hoz a következő 1, 2, 5, 10, 20 esztendő. Hogy milyen lesz a Ferling 2.0 program, amelynek éppen csak összeraktuk az algoritmusát. Jövőképünk megfogalmazásakor igyekeztünk egyszerre merészek és realisták lenni:

“A Ferling PR a kelet-közép európai térség, jelentős, teljes körű pr szolgáltatást nyújtó vállalata lesz. Célunk, hogy segítsük a gazdasági szereplők kommunikációs tőkéjének gyarapodását, továbbá a párbeszéd kialakulását és fenntartását az emberek és az életükre hatást gyakorló lokális és multinacionális szervezetek között.”

A növekedés, a hatékonyság és a fenntarthatóság alapvetéseire épített programunk szigorú menetrendet ír elő számunkra, egyelőre 2013-ig. Igyekszünk szépen rendben odaérni, és aztán majd onnan tovább. Hiszen arra készülünk, hogy folytatódik a szárnyalás. Éppen ezért a Ferling 2.1-et már nem PR & GO, hanem PR & Fly fantázianéven jegyeztük elő.

Most mindenesetre elmegyünk egyet lazázni a kollégákkal, mert csak egyszer vagyunk húszévesek. Az irányítóközpont ma estére “kikapcs.”, jöhet a billiárd.

Dress code, ahogy a belső levelezésben megírták a szervezők: ” semi-creative after five smart casual”.

És tényleg nagyon köszönjük mindenkinek!

20 év alatt sok tapasztalat, tudás gyűlik össze egy ügynökségnél. Persze ami megállta a helyét húsz évvel ezelőtt, annak ma lehet, hogy az ellenkezője igaz. Egy biztos: folyamatosan haladunk a korral, követjük a trendeket, az irányokat. Biztos, hogy újabb 20 év múlva, a 40 éves születésnapunkon mosolyogva olvassuk majd az alábbi felsorolást. Ma viszont megállja a helyét, így szolgáljon mindenkinek jótanácsul. A kommentekben az eltérő véleményeket is szívesen olvassuk

1. Bizalom: ha túlságosan megkötik a kezünket, nem tudunk szárnyalni, és garantálni az eredményeket.
2. Olvasottság: a számok és az adatok sokszor félrevisznek, óvatosan bánj ezekkel.
3. Leleményesség: amikor nagyon belebonyolódsz valamibe, lépj egyet hátra, és nézd meg kívülről, hol tudod átvágni a gordiuszi csomót.
4. Dinamizmus: intenzív, pörgős együttműködés, azonnali reakciók, ez a legjobb!
5. Országos és regionális ismeret: Magyarország nem csak Budapestből áll.
6. Gondoskodás: bizony a jó pr-es néha lelket ápol és átsegíti ügyfelét a nehéz időszakokon.
7. Sajtótájékoztató: hivatalosan is halottnak nyilvánítva.
8. Zöld gondolatok: nem feltétlenül „zöldre festés”.
9. Üzenetből is megárt a sok: egyszerre csak egyet szeretnénk mi is, de a címzettek még inkább!
10. Labda: mindig legyen egy tenyérbe való stresszlabda az asztalodon, elnyeli a negatív energiáidat, és kevés kárt tesz abban, amihez vagy akihez hozzávágod.
11. Irreális határidők: meg lehet próbálni, de a jó teljesítéshez pontos tervezés és időzítés kell.
12. Nyomdák: sajnos egyelőre még másoknak is dolgoznak, nem csak nekünk, így a kapacitásukat nehezen lehet tervezni, befolyásolni.
13. A hallgatást választani és nem kommunikálni: a legtöbbször rossz választás.
14. Praktikus információk, gyakorlati tanácsok a sajtóközleményben: reklám.
15. Olcsón, gyorsan és jót? Gondolj bele! A háromból egyszerre csak két feltétel teljesíthető.
16. Tökéletes ügynökség, tökéletes ügyfél: még nem találták fel.
17. Facebook-tól, social media-tól való tartás: az élet az ellenkezőjét bizonyítja.
18. Pontos brief, információ, egyeztetés: kell!
19. Rugalmasság: nélkülözhetetlen a mindennapjainkban.
20. !

Kis üzlet kis gond, nagy üzlet nagy gond? Az ügyfeleinkre igaz lehet ez, de ránk, pr-szolgáltatókra nem feltétlenül. Napi gondjaink jelentős részét a szakmai összetettség és az árbevétel tekintetében is egyszerűbb, kisebb projektek okozzák. Már a megbízás elnyeréséhez vezető út hossza is fordítottan arányos a majdani eredményekkel, és aztán a napi munka is ugyanígy működik. Nem állítom, hogy pontos statisztikai elemzésekkel bármikor is alá lehetett volna támasztani, de határozottan úgy láttuk: a kezdeti időkben egy-egy új ügyféltől az első komolyabb megbízásra legkorábban csak a kapcsolatfelvétel utáni 10-12. hónapban kerülhetett sor. Addig kerülgettük, kóstolgattuk, fárasztottuk egymást.

Később, ahogy nőtt az ügynökség, letisztult és szélesedett az ügynökségi portfóliónk, és szolgáltatási területünk már lefedte a trianoni határok közé szorított Magyarországot, sikerült ezt az időt nagyjából 6 hónapra leszorítani. És ez innen már nem nagyon rövidül: még ha megbízásaink jelentős részét korábbi partnereink ajánlásával nyerjük is el.

A pr bizalmi iparág. És az üzleti szférában a bizalmat apró szeletekben mérik, türelmesen ki kell várni, meg kell szolgálni a következő adagot. Mi már csak tudjuk, hiszen ezen dolgozunk. Ahogy a partnereink szerződések formájában bizalmat szavaznak nekünk (a tapasztalatunknak, a tudásunknak, a kapcsolatainknak, a módszertanunknak, a brand-nek, amit képviselünk), számukra mi szállítjuk ugyanígy a bizalmi csomagokat célcsoportjaiktól. Legyen szó akár hagyományos, akár social médiakampányról, PPC-megoldásokról, eseménymarketingről, issue menedzsmentről, filmkészítésről, nyomdai produkciókról, lakossági vagy civil párbeszéd megszervezéséről és fenntartásáról, … bármiről, ami a belső és külső véleményformálókkal való párbeszédhez megfelelő körülményeket tud teremteni.

Az egészben az a legszebb, hogy miközben szinte mindent megtanultunk (olyannyira, hogy sokszor sokfelé már taníthatjuk is a szakma műhelytitkait), addigra szinte minden, az egész világ megváltozott. Néha olyan az egész, mintha az iskolában az aznapi hírekből íratnák meg a diákokkal az aktuális történelemdolgozatokat. A jó pap holtig, a jó pr-es viszont gyorsan is tanul.

Bár nem tartozom a “legrégebbi motorosok” közé, az ügynökségnél eltöltött eddigi pár év alatt is rengeteg szakmát kitanultam már:) Az ügynökségi életformában nem lehet unatkozni, nincs két ugyanolyan napod. Éppen ezért sokszor kerülök bajba, amikor el kell magyaráznom, mit is csinálok valójában?

Nézzük csak meg, mihez is ért nálunk egy átlagos kolléga?

• simán elmondja a cementgyártás folyamatát, ha kell, ábrákat is firkant hozzá, a nyomástartó edények fizikai paramétereit illetően pedig bármilyen váratlan kérdésre válaszolni tud

• az elektromos áram és gáz különböző előállítási, szállítási, szolgáltatási, és árképzési formáinak és módjainak ismertetése tekintetében bármilyen közönség előtt bármilyen terjedelemben prezentálni tud

• ha kell, levezényli akár egy nagyobb, akár  egy kisebb település szennyvíz-, és/vagy csapadékvíz csatorna komplett építési munkálatait

• otthonosan mozog a celebvilágban (van olyan, aki Paris Hilton lábméretét is fejből nyomja)

• a szőlőművelés és a borkészítés fortélyait akár az anyatejjel is magába szívhatta, de az csak a kezdet volt ahhoz képest, ami tudást itt felhalmozott

• különböző hazai tájegységek növény- és állatvilágáról képes türelmesen válaszolgatni akár gyermekei, akár a nyugdíjasklub tagjainak kérdéseire

• bármelyik település lakossági fórumát ha kell, egy személyben megszervezi, lemoderálja, és még a kérdésekre is válaszol

• zöld gondolatok hatják át mindennapjait, és bármikor bármilyen körülmények között felsorol minimum 10 tuti tippet energiatakarékosságra

• ismeri a nyomda, a webes fejlesztés és a filmkészítés megannyi titkát és trükkjét

• jól ismeri a koraszülött mentés magyarországi rendszerét, és az 1 %-os adófelajánlások szabályait

• tudja mi a különbség a környezet- és a természetvédelem között

• kívülről tudja a médiatörvényt, a vezető napilapok példányszámait, és a kereskedelmi tv és rádióadók nézettségi, hallgatottsági adatait

• szívesen beszél az erdőgazdálkodásról, a számítógépek vírusvédelméről, a nyugdíjpénztári megtakarításokról, a médiapiacról, a távhőszolgáltatásról, a belföldi turizmusról, a művészfilmekről, … tulajdonképpen miről nem?

• remek érzékkel nyúl kreatív dizájnokat érintő kérdésekhez (értsd: gond nélkül dob vissza terveket a grafikusoknak)

• a kisujjában van a „hejesírás”, így alkalomadtán korrektori feladatokat is képes ellátni

Két program között pedig kapcsolatot épít és ápol, egyeztet, tárgyal, pályázatot vagy ajánlatot állít össze, adatbázist kezel, fénymásol, kínlódik az iratfűzűvel, szöveget ír, rendezvényt szervez, koordinál, menedzsel, irányít, beszélget és telefonál…

Aki nem hiszi, járjon utána

Utólag minden egyszerű. Egy vállalat életét éppen úgy elemezni lehet, mint tettük azt még a középiskolában például a mi jó József Attilánk verseivel. A Ferling esetében például a mindenkori céglogó képe is jól mutatja (így utólag persze), hogy hol és hová tartottunk szakmailag, szervezetileg, pénzügyileg.

Az első “logo” egy sima F-PRESS felirat volt. Dőlt, verzál betűk, zölddel kihúzott kontúrokkal, sok-sok üresség a közepén. Nagyjából ezt láttuk a pénztárnak nevezett dobozban is az íróasztal felső fiókjában, és így néztek ki az első szerződések, megrendelések is. A Ferling egy egyszerű kreatív manufaktúra volt.

Túléltük, pedig előttünk volt még a lecke, hogy leküzdjük a PR-ral kapcsolatos társadalmi előítéleteket, és hogy megtanuljuk, majd a megbízóinknak is megtanítsuk, hogy hol van ebben az egészben a lényeg, meg a tartalom. Akkor is, azóta is nagyon nyűgösen reagálok minden olyan arculcsapásra, amit most éppen a világ egyik legnagyobb pr-cége, a Burson-Marsteller oszt ki a szakmánknak, ahogy arról a Facebook kontra Google sztori kapcsán olvasni lehet. Különösképpen, hogy miközben az ember jóérzése háborog, meg moralizálni is tudunk, ha akarunk, főleg este 11 óra után, a kísértés, a PR-mezbe bújtatott és pr-ügynökségektől elvárt teendők listáján bizony nem ritkaság az ilyen típusú tartalom. Vajon elhiszi-e nekünk a piac, hogy ilyesmire nem vagyunk kaphatók, és ha elhiszi, nem maradunk-e munka nélkül holnapután?

Az eszmélés kora egyébként a 90-es évek második felében ért el hozzánk. A magunkra találás persze nem volt egyszerű folyamat. Nemcsak az arculatunkat cseréltük le nagyjából minden második évben, meg farigcsáltuk a szervezeti felépítésünket ezerrel, hanem szolgáltatási portfóliónk is akkor nyerte el mai formáját, és akkor (1997 – 2000 között) érkeztek az ügynökséghez azok a fiatal szakemberek, akik a mai csapat meghatározó arcai.

1998-ban már saját kutatást publikáltunk a PR Heraldban, a következő években pedig nem kevesebbet tűztünk ki célul, mint hogy a pr-szakma magyarországi fellegvárát szervezzük magunk köré. Ott bábáskodtunk a szakmai szövetség megyei tagozatának születésénél (kis nagyképűséggel mondhatjuk, hogy a megtermékenyítésben is szerepünk volt), később szakmai konferenciákat szerveztünk, lokális pr-díjat lapítottunk… és mindennek mentén a Ferling PR arculata is letisztult. A név mögé pakolva, felső indexként “védjegyként” a PR szakmai jelölés, alatta pedig a szépen, dinamikusan felfelé ívelő vonal.

Itt tartottunk nagyjából 10 évvel ezelőtt.

Ferling PR – külsősként

Nemrég készített kérdőívünk, melyben többek között arra is kíváncsiak voltunk, hogy Önök, hogy látják ügynökségünket nosztalgiára indított.

Hat-hét évvel ezelőtt hallottam először a Ferling PR és Ferling József nevét Szeles Péter tanár úrtól a főiskolán, egyik előadáson. Ha jól emlékszem egy esettanulmányt mutatott be és ott jött szóba az ügynökség mint pozitív példa.

Emlékszem, mert már akkor rögtön utána néztem az ügynökségnek. Furcsa volt, mert magyar tulajdonú, furcsa volt mert akkor már közel 15 éve volt a piacon és furcsa volt mert vidéki cég létére számos nagy céget találtam a referenciáik között.  Engem már akkor meggyőzött!

Ferling PR  - Mint munkatárs

Négy hónapja dolgozom a Ferling PR-nél. Most már nem furcsa. Most már természetes. Természetes a cégnél tapasztalt profizmus és több tíz éves tapasztalat, a kollégák lojalitása és mindenre elszántsága, a családias légkör és egymás segítése. Bár  a 20 évhez képest a négy hónap elég szerény szám, de remélem, hogy a 30.szülinapot már én is „régi kollégaként” ünnepelhetem a céggel.

Bár távol áll tőlem, hogy személyes meglátásaimat ebben a formában osszam meg az emberiséggel, és mivel a harmadik x-en túl már nem csak a piát bírom jól (itt esik ki a taxiból), van úgy, hogy – a saját születésnapi tortáját nem beleértve –, az ember illendőnek érzi értékelni a gesztust, hogy ő is ennél az asztalnál ünnepelhet.

Mert tudhatja-e valaki előre, hogy péeresnek születik? Én lehettem volna könyvtáros is. Feltehetően abból a fajtából, amelyik a könyvtár nyugalmától eltérve igyekszik inkább sikeres könyvbemutatókat szervezni – no, nem ciciperverzek számára. Vagy éppen sportoló, aki a második térdműtét után az aranyhalával és a könyvelőjével felcsap sportmenedzsernek.

Noha tagadhatatlanul filmszerű epizódokról beszélünk, a sikeres pr-főmérnök, a kontrollerből váltott talpraesett kommunikációs vezető vagy a zavarba ejtő logikával rendelkező erdőmérnök esetén elgondolkodva, szinte biztos lenne az elhatározás: én is péeres akarnék lenni, mint minden rendes ember.

Mert így lehettem már sorsolási biztos, koncertszervező, utaskísérő, szőnyegszobrász, karácsonyfaárus – mindezt mindig hittel végezve a jog és a szabadság, a szabadidő-szervezés vagy éppen a környezetvédelem elkötelezett harcosaként. Azonban általános érvényű igazság, hogy míg a munka egyik része rendben zajlik, a másik részében katasztrofális kudarcok sorozata áll be. Éppenséggel van úgy, hogy halálosan lefejeljük a villanyórát, miközben az irodába kísérjük az ügyfelet; és csak kicsi kivetnivaló lehet abban, ha a szervező leesik a szálloda csigalépcsőjén magával sodorva a konferencia két meghívottját. De ha a nevetségesség eme elemi mégsem a kulisszák mögött történnének, mindig jusson eszünkbe a mentőkérdés: Meg tudja mondani valaki, hogy merre van itt a vécé?

Ui: Hálával adózva Bridget Jones-nak, akinek köszönhetően – tutira reprezentatívan is kimutatható – megnőtt az érdeklődés a péer-szakma iránt a szingli brit és európai női körökben.

Egyszerű a válasz a pontos kérdés nélkül is: minden. Vagy mégsem? De.
Tényleg nem nosztalgikus történetekbe olvadva (majd lesz olyan is), de 20 év valóban nagy idő. Ennyit azért még nem sikerült az ügynökségnél tölteni, de annyit már igen, hogy láthassak egyet, s mást. Például azt, hogy a téma, a szándék nem sokat változott. A cégek, az ügyfelek nagyrészt ugyanazt szeretnék elérni, most sok-sok évvel ezelőtt: elégedett vásárlót; még (sokkal) többet ugyanebből; szorgalmasan fizető ügyfeleket; kevesebb és kisebb hatású krízist; őket szerető, de legalább megértő sajtót; áldozatos, vagy éppen elkötelezett munkavállalót, stb.
Meg a sokszor emlegetett kommunikációs piramis küszöbe (tájékoztatás) és csúcsa (támogatás, együttműködés) is örökösnek tűnik. Pedig nem sokkal több, mint ez alatt a húsz év alatt bontakozott ki itthon igazán a kommunikációnak ez az ága, a pr. Örök vitatémát jelentve a különböző (legtöbbször elméleti…) szakembereknek, minek is a része ez a terület, vagy esetleg önálló-e már. Jelentem az!
A valamikori „propaganda tevékenységből” és „Gizike kérem, szervezze meg azt a csodálatos vállalati ünnepséget”-ből a píározáson át a dobjunk össze egy kis marketinget, meg bele egy kis sajtót állapotból ma már ott tart, ahol. Komolyan veszik, értik, egyre többen és látják: szükség van rá, de nagyon.
Na és akkor mi az, ami változott? Szinte minden, de leginkább a szereplők, az alkalmazható eszközök. Meg persze leginkább a sokszor emlegetett információözön mellett az is, hogy megszemélyesíthető majd’ minden. Még a kommunikáció is. Úgy, hogy csak annak és oda szól, akinek akarjuk. Akkor és ott, az, ami. Senki másnak sem. Vagy éppen mindenkinek, de beleértve az USA elnökét is akár, vagy a mobillal rendelkező kínai Audis munkavállalót is.
Kitágult a tér, a lehetőségek tára, a feladatok mennyisége végtelen a kommunikációban is, csak éljünk vele. Meg persze vegyük észre, hogy ebben is mi minden változik – folyamatosan.