Ez mekkora királyság már: a Vissza a jövőbe trilógia negyedszázados jubileumára egy sor fasza akció készült, amiből a legnagyobb dobás a Twitterfolyam. Minden karakter kapott egy külön Twitter-fiókot, ahol realtime twittelik a film cselekményét – mármint a fiktív karakterek, a saját szemszögükből, mintha éppen most történne.
‘agymenés’ címkével ellátott bejegyzések
Fluxuskondenzátor bekapcs
2010. október 28. csütörtökKormányzati kommunikáció: THIS IS SPARTA
2010. június 8. kedd
Nagy kormányzati eksönnek lehettünk tanúi az utóbbi pár napban, érdekes is volt. Főleg kommunikációs szempontból, hiszen a nyilatkozók alapvető hatásmechanizmusokat hagytak figyelmen kívül. Vegyünk fel álnaiv alapállást, és tegyük fel az adekvát kérdést: WTF?
Mert igen, valójában arról van szó, hogy a nagy tömegek felé történő kommunikációt (még ha ez pongyola megfogalmazás is) amúgy elég jól művelő arcok most hirtelen valami egészen elképesztő hülyeséget csináltak. Ilyenkor az embernek eszébe jut a 300 című színes, feliratos, korhatáros amerikai kalandfilmalkotás, ahol egy azóta klasszikussá vált alapfelállás szerint ha valaki közölni akar valakit, azt üvöltéssel súlyosbított kútbadobással teszi.
Fűzzük ezt egy kicsit tovább, és ízlelgessük az önmagában is magas művészeti értékkel bíró képsorok jelen helyzetre is kivetíthető szimbolikáját. Adott egy király, egy jó nagy lyuk, ami körül nincsen korlát, egy sötét fenyegetés és egy meggondolatlan cselekedet. Ha úgy vesszük, a lyuk az alapvető probléma, hiszen bárki beleeshet, aki nem vigyáz, tehát előbb azt kellene befoltozni. De ez jelen esetben a kőművesek dolga, a király ilyennel nem foglalkozik; a királytól azt várják, hogy a sötét fenyegetéssel kapcsolatban tegyen valami megnyilatkozást.
A jelenetben látszik, hogy a király imponálni akar a pórnépnek, ezért a sötét (sic) fenyegetést jelentő vendéget elküldi mélységmérés céljából a kútba.
Persze, üzenetet akart átadni. Egyrészt azt, hogy This is Spartaaaa, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy ezek kemény idők, és ilyenkor kemény eszközöket kell alkalmazni.
Yup. This is definitely Sparta.
Kommunikációs szempontból mi volt itt a hiba? Mondjuk ha egy király meg akarja értetni az alattvalóival, hogy kemény idők járnak, az ilyen kútbadobálós mókák elég jól érzékeltetik az üzenetet. Csakhogy egyrészt az a lyuk elég veszélyes, mert tényleg nincs korlát, bele is eshet a komplett udvartartás. Másrészt viszont – és valószínűleg ez az eset tanulsága – a kútbadobálás üzenetnek számít országon kívül is, csak ott máshogy értelmezik. Például jelentheti azt is, hogy „ezek itt barátságtalan népek, ide nem megyünk”. De azt is, hogy „bakker, ezeknél egy ilyen ordenáré nagy lyuk van, és ahelyett, hogy betemetnék, még dobálnak is bele, ide nem megyünk”.
Oké, elismerem, a filmalkotás a továbbiakban nem egészen olyan irányba fordul, hogy sok értelme legyen egy szimbólumspottingot tartani, de azért jelzésértékű, hogy a végén Xerxésznek kell megmondania nekünk, hogy This is NOT Spartaaaa.
Hogyan használd ki Dio halálát?
2010. május 20. csütörtökEzek a srácok nem viccelnek: egy komplett Google találati oldalt sikerült összemanipulálniuk Ronnie James Dio halála mögé.
De ezzel kicsit előreszaladtunk. Az van, hogy a metál hall of fame egyik nagy alakja (sátánvilla, anyone?), Ronnie James Dio május 16-án meghalt. Annak, aki nem ismeri, számtalan forrás áll a rendelkezésére (és mondjuk pont ez a történet lényege) – az itt, vagy itt leírtakat nem ismételném meg, legyen elég annyi, hogy Dio az önmagáról elnevezett metálbanda előtt például a Rainbow-ban nyomta az ipart, és az Ozzmant váltotta le a Black Sabbath-ban. (Akinek ez sem mond semmit, az menthetetlen.)
Nomost, szegény gyomorrákban meghalt, és persze halálában is rengeteg embert érdekelt.
Itt kapcsolódjunk be a történetbe. Adott néhány tag, aki azzal keresi a kenyerét, hogy mindenféle vírusokat írogat. Igen, ez egy komoly kereseti forrás manapság, elképzelhető, hogy nagyobb pénzt lehet vele szakítani, mint pr-rel 
Most tekintsünk el attól, hogy milyen groteszk például olyan vírust írni, ami vírusirtónak álcázza magát, hamis vírusriadót generál, és aztán pénzt fizettet a felhasználóval, hogy megvetesse a nemlétező vírusirtó teljes verzióját… (Muhaha.) A mi szempontunkból ez nem olyan fontos. Fogadjuk el most kész tényként, hogy van egy rakás olyan számítógépes vírus, ami, ha bejut a gépünkre, elég sok pénzt tud hozni az alkotóiknak például az online banki hozzáférési adatok ellopásával, vagy egyszerűen azzal, hogy egy világméretű spamhálózat tagjaként fogja be a hardvert.
De hogyan jut be a vírus a gépbe? Mármint hogyan cserkésznek be az alkotók egy rakás ismeretlen embert?
Na, itt jön a képbe szegény Dio. Tehát, ezek a srácok tényleg nem viccelnek: csináltak egy rakás „álhíroldalt”, ahol elhelyezték a vírust. Aztán elkezdték különféle – legális, féllegális és illegális – eszközökkel manipulálni a Google találati oldalait, úgy, hogy a pl. „ronnie james dio death” kulcsszavakra az ő oldalaik jöjjenek fel elsőként a találati listában. Aki tehát kíváncsi volt RJD halálának körülményeire vagy magára a hírre, az beütötte az elég nyilvánvaló keresőszavakat, rákattintott a találati oldal valamelyik linkjére, és már be is szívta a vírust (már ha a gépén nem volt megfelelő vírusirtó, tűzfal, várárok, szögesdrót meg egyéb bizbaszok).
Alapvetően két dolgot kell elismerni. Egy: ez nagy köcsögség volt. Kettő: de nagyon okos dolog is. A srácok két nagy alapigazságra jöttek rá.
Az emberek türelmetlenek. Türelmetlenné tette őket a XXI. század, az internet és az információs túlkínálat. Lehetne most orrvérzésig Gibsont idézni, meg mondjuk olyan luddita mantrákat ismételgetni, hogy az internet tönkreteszi az ember életét, de a tény akkor is tény marad: tartalomtúltengés van. Ki akar újságolvasással tökölni? Ki akarja megvárni a félhetes híreket? Két kattintás, és megvan minden. Akármilyen témáról is legyen szó. Éppen ezért
az emberek óvatlanok. Óvatlanná tette őket a Google, a szélessáv és az olcsó hardver. Sokak számára nem létezik a „megbízható forrás” fogalma, sokak számára pedig egyenesen zavaros maga a „forrás” mint fogalom. Az információ instant itt van, mert beütöm a gugliba, hogyaszongya „roni dzsémsz dió” meg „hulla” és jön egy rakás kék link, az egyikre rákattintok, és elolvasom gyorsan, hogy mikor, hogyan, hol és miért halt meg a csávó. Kéttized másodperc múlva már gőzöm sincs, hogy hol olvastam a hírt. Mindegy, honnan, csak tudni –
az emberek információra éhesek. (Ha az „éhes” kifejezésnek lenne egy pejoratív párja, úgy, mint az „enni” kifejezésnek a „zabálni”, akkor azt használtam volna.)
Szóval az arctalan vírusíró srácok felismerték, hogy az emberek többségének gyakorlatilag annyira beépült a mindennapi rutinba a Google meg az agyatlan kattintgatás, mint a levegővétel. Felismerték, hogy – legalábbis ebben a témában – a puszta információelsőbbség számít, nem a forma, nem a tartalom. Tudják, hogy néhányan már odáig eljutottak, hogy nem a böngészősávba írják be egy-egy megnézni kívánt oldal címét, hanem a Google keresőablakába.
Megértették, hogy a hírelsőség a lényeg. És kihasználták Dio halálát (meg még egy rakás másik témát, lehet csemegézni), hogy eljussanak a céljukig.
Persze most én is kihasználtam Dio halálát azzal, hogy ezt használtam apropóként egy ilyen eszmefuttatás leírásához, linkeltem egy csomó oldalt, hogy relevánsnak tűnjek, mea culpa.