„Nem láttad még a képeket? De hát feltöltöttem iwiwre. Vagy facebookra? Hol is írta a barátnőm azt az albérlet hirdetést, twitteren, msn-en?”
S. M. Olivér újabb napra ébredt, újabb események történtek vele, ezért gyorsan updatelte a Facebook státuszát, megosztott egy gondolatot a Twitteren, feltöltött képeket az Iwiwre, írt egy kommentet az egyik kedvenc blogjába, és elindult dolgozni. S. M. Olivér létezik? Ha mindenkivel mindent mindenhol meg akarunk osztani, szépen lassan beleőrülünk. Vagy legalábbis a szabadidőnk jó részét ezzel fogjuk tölteni.
Pár napja jött ki a Google is a saját megoldásával: a Google Buzz sorsa, azaz az ítélet a felhasználók kezében van. Kevesen akarnak végtelen számú profilt létrehozni, és végtelen számú helyen gyűjteni az ismerőseiket, követőiket, virtuális csevegő-társaikat. A felhasználók pedig nem fognak egyik napról a másikra elvándorolni egy másik felületre, ott hagyva eddig felépített információbombájukat, elhagyva azt a fészket, ahol körülbástyázták magukat ismerőseikkel, ahol biztonságban vannak. Néhány hálózat sorsa azonban óhatatlanul is megfordul majd, mint ahogyan egykor virágzó városok is ma már üresen állnak. A pezsgő mindennapokat a kihalt üzenőfalak, a hónapoknál is hosszabb utolsó belépési idők, és a friss bejegyzések hiánya fogja felváltani. Persze van olyan eszköz, ami el sem jut idáig, de a döntés a tömeg kezében van, nekünk pedig ismernünk kell ezeket a döntéseket.
Minden blog és szakmai fórum attól hangos: hogyan kezeljük ezeket a rohamosan fejlődő, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő közösségi oldalakat. Előbb utóbb igaz lesz a közhely is, aki lemarad, az kimarad. De honnan, miből?
Az SMO-nak azonban nem lehet ész nélkül nekiesni, nem szégyen bevallani, ezt is meg kell tanulni, ki kell tapasztalni. Ahogyan azt is, hol érdemes elindulni, melyik közösségi csatornákat kell használni, azaz „merre vándorol éppen a csorda”.
Az eredményesen webkettező cégek már megtalálták a siker egyik kulcsát, és ez nem titok: aktív párbeszéd. A kluboknak, csoportoknak, felhasználóknak élniük kell. A kérdésekre válaszok kellenek, a folyamatos érdeklődés fenntartására, híreket, érdekességeket kell megosztani. Persze nehéz általánosítani, de nem lehetetlen egyszerre használni ezeket, csak kell valaki, aki a „szülés” után is marad, életben tartja ezeket az eszközöket.