Valahogy úgy hozta a sors, hogy ügynökségünknél én kezdtem el foglalkozni közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó pályázatkészítéssel még az évezred elején, aztán az évek meghozták a tudást, a rutint. Képzésen ugyan nem vettem részt, de azt hiszem egész jól értem, átlátom, követem; bár meglepetések mindig érnek. J
Néha elgondolkodom azon, hogy mit is jelent az, hogy „közbeszerzés”? A Wikipédia ezt írja róla:
„A közbeszerzés az államigazgatási és egyéb költségvetési szervek közszolgáltató tevékenységükkel közvetlenül összefüggő árubeszerzéseinek, építési beruházásainak és szolgáltatási megrendeléseinek külön törvényben meghatározott köre. […]
A közbeszerzés célja az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése, a közpénzek felhasználásának átláthatóvá tétele, széles körű nyilvános ellenőrizhetősége, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása.”
Huha! Nem is tudom, hogy melyik részcélt boncolgassam?! Nem teszem egyiket sem, mert mindenki tapasztalja meg maga…
Nézzünk néhány momentumot ezen eljárásokból:
1. Kommunikációs eszközök: Miért is nem lehet ezeket projektre szabni? Miért van szükség minden egyes projektnél ugyanazokra az eszközökre, holott az eszközök használata projekt, célcsoport, célspecifikus. Ami az egyiknél jól működik és hatásos, az a másiknál semmit sem ér és a köz pénzét dobjuk ki az ablakon.
2. Pályázáshoz szükséges dokumentumok: Szerencsére könnyítettek e téren, mert már nem kell olyan sok igazolást, nyilatkozatot benyújtani és nem kérik eredetiben. Ez néhány hónappal ezelőtt még nem így volt. Ahhoz hogy egy vállalkozás elinduljon egy ilyen pályázaton, sokszor több tízezer forintjába került és tulajdonképpen feleslegesen. A másolatokból is ellenőrizhető minden. Bízom benne, hogy az elektronikus pályázatbeadás ideje már nagyon közel van.
3. Ár – szakmai tudás bizonyítása: Minden projekt esetében rendelkezésre áll egy bizonyos összeg, melyet az Unió biztosít egy adott feladat ellátására. Ez esetben miért mindig az ár a legfőbb (ha nem egyetlen) döntő tényező az ajánlatok bírálatánál? Ezzel tkp. azt érik el a pályázat kiíró, hogy egy olyan árverseny jön létre, mely a minőség rovására megy, sokszor önköltségi ár alatti vállalások vannak. (Ez biztosíték egy projekt sikeres levezényléséhez? Szerintem nem.) Aztán csodálkoznak, amikor a nyertes ajánlattevő egy-egy extra (vagy néha nem is annyira extra) kérésre elutasító választ ad: ’nem volt elvárás, nem fér bele a büdzsébe’. A fennmaradó összeggel meg mi lesz? Ha szerencséjük van be tudják forgatni egy újabb projektbe, ha nem, akkor meg vissza kell fizetni. Megéri? Persze, ha az ár dönt, az sokkal egyszerűbb a kiíró, az eljárást lebonyolító számára. A szakmai ajánlatok bírálata mindig szubjektív, támadásra ad lehetőséget.
4. Kifizetések: Ha az Unió biztosítja a forrást, akkor miért nem lehet a vállalkozókat időben kifizetni? (Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére arra is volt példa munkánk során, hogy valaki jóval határidő előtt kiegyenlítette a számlát.) Miért kellenek a kifogások? És még csak jogi útra sem terelhetjük, mert nem ajánlják, macerás, plusz költségeket vonz maga után stb.
Igen, vannak problémák, de szerencsére jó oldala is, de ezt tapasztalja meg mindenki maga.