Aligha van olyan szakma a világon, melynek képviselői és művelői ne éreznék úgy, hogy teljesítményüket bizony otromba módon alulértékeli a világ. Sokszor vagyunk ezzel így mi pr-esek is. Elég csak a politikai arénában visszhangzó piározást hozni példaként. Vagy éppen a néha direkt, finomabb helyeken közvetett módon, de a legtöbb helyen bizony simán megvásárolható médiajelenlét biztosítását, a döntések előkészítésétől távoltartott, azok magyarázatakor azonban előrángatott kollégák kínlódásait feleleveníteni. Szinte hozzászoktunk már, hogy még a jó szándékú laikusok is milyen lekicsinylően vélekednek rólunk, pr-esekről: “Hát, ezt is meg kell csinálnia valakinek!” Hozzászoktunk, már szinte nem is fáj.
Ehhez képest most úgy nekifeszült egymásnak szakmai szövetségünk elnöksége meg az Uniomédia-Nézőpont csoport, mintha a jövőnk múlna azon, hogy egy konferencián a média munkatársai jól kitárgyalták, mit nem szeretnek a pr-esekben leginkább. Jó téma lenne ez, mellyel kapcsolatban mindenki elvégezte a dolgát. A kutatók kutattak és az eredményt nyilvánosságra hozták. A szövetség elöljárói meg szóvá tették mindazt, ami komoly ismerethiányra vall. Kár, hogy ez az egész – sem a téma, sem a műsor – senkit nem érdekel. A www.kreativ.hu -n, ahol ez a verbális ütésváltás megtekinthető, a cikkekhez senki nem szólt hozzá, és olvasottság híján hamar ki is fognak esni a TOP-hírek dobozból.
Köszönettel tartozunk mindkét félnek, de a feszülésért kár. Ügynökségi oldalról nézve nagyon egyszerű a képlet: jól kell dolgozni, aztán majd alakul a közvélekedés.