… és miért éppen a média nyilvánosságától kellene félnie bárkinek? Hiszen a hírnév annál nagyobb, minél több receptor érzékeli, hogy ebben az információözönben jelen van valaki.
És a jó hírnév jó befektetés. Ehhez képest nagyvállalati menedzserek húzódoznak nagyon az újságírókkal való találkozástól: nem a lehetőséget, hanem a veszélyt érzékelik. Pedig tapasztalatom szerint (és hozzátéve, hogy jó tíz esztendeig magam is újságíró voltam) az újságírók többsége megbízható, gyereket nevel, kutyája van, pontosan akar dolgozni és értékeli a jó kapcsolatokat.
Amikor ifjúkoromban randevúra hívtam a szomszéd házakban lakó lányok valamelyikét, a mínusz 5 és plusz 5 közötti személyes szimpátiaskálám legalább plusz 4 értékű érzéseket mutatott, és gyanítom, hogy aki közülük eljött velem moziba, vagy sétálni a soproni Ikva-partra, hasonló adatokat „mért”. És mégis, a találkozások többsége nem hozott eredményt. Nagyformátumú menedzserek mondják ugyanakkor – és ügynökségi felméréseink is ezt mutatják –, hogy ha bejelentkezik hozzájuk egy ismeretlen újságíró, az előítéletük ezen a skálán mínusz kettes, mínusz hármas értéket mutat. El tudjuk képzelni, hogy mi jöhet ki egy ilyen találkozásból. (És akkor még szót sem ejtettünk a médiamunkások prekoncepcióiról.)
„Ha az embert nyilvánosság előtt vonják felelősségre mindazért, amit akár tréfából, túláradó jókedvből vagy pillanatnyi haragból mondott, úgy az talán kissé kellemetlen, de bizonyos fokig mégis okos és természetes dolog. De ha az embert azért vonják felelősségre, amit mások mondanak helyettünk – anélkül, hogy ellene védekezni lehetne, akkor az ember elég sajnálatraméltó helyzetbe kerül.” Albert Einstein volt az, aki így sajnálkozott, de neki nyilván nem volt (szüksége?) pr-tanácsadóra.
Einstein amúgy nem is tapasztalta meg, hogy ez a relatív veszélyforrás milyen növekedést tud produkálni, ha egy-egy témára rászabadulnak az internet-korszak hiénái, a kommentelők, vagy az olyan hangzatos néven nyomuló csoportok. A webes világban nick neve révén bárki anonim hozzáférést szerezhet bizalmi folyószámlánkhoz.
A kommunikációs tőkefelhalmozás érdekében ezért aztán mindennél inkább benne kell lenni, benne kell maradni a médiában, bizalmi folyószámlánk egyenlegét nap mint nap, sőt egyre inkább percről percre gyarapítani kell. A negatív témák preferenciája, és a médiumok felfokozott szociális érzékenysége persze nem könnyíti meg a gazdasági élet szereplőinek életét, de a pr-szakma épp az ilyen körülmények kezelésére dolgozott ki megfelelő protokollokat, és ez biztosította a kommunikációs biztonságot a Ferling PR ügyfelei számára 2009-ben is.