‘üzleti kommunikáció’ címkével ellátott bejegyzések

Most éppen a Megasztár, meg a TV2

2010. október 18. hétfő

A kocsmapultnál már a digitális időszámítás bevezetése előtt is minden információ összeért. Éppen csak elég időt kellett a közelében időzni, és képben voltunk, mint Cindy Crawford, vagy Naomi Campbell. Miért lenne ez másként éppen mostanság, amikor egy klikkre van tőlünk a nagyvilág, meg az információs gigaspájz, a polcok meg dugig pakolva a legkülönfélébb adatsorokkal.

A “jó lenne, ha a jobb kéz is tudná, mit művel a bal” teóriát ma már persze integrált kommunikációnak hívják. És működik, ha éppen nincs fennforgás.  A presztízsünket védő übertitkos számokat jól el lehet rejteni hátra, és titoktartásra lehet kötelezni minden arra bóklászó rabszolgát. Ám amikor a hirtelen nekibuzdulásban megfeledkezünk a látszólag elszigetelten működő kommunikációs akciók egybetartozásáról, minden féltve rejtegetett titkunk kiderül. Most éppen a Megasztár, meg a TV2 járt így önmagával a vörösiszap-katasztrófára adott – egyébként kifejezetten normális – válasza kapcsán.  A szavazatok számához kötött felajánlásból egy egyszerű matematikai művelettel kiszámítható volt egy olyan adat, amiből a nézettséggel, meg a műsorok elérési mutatóival bűvészkedő értékesítő részleg jó ideje inkább titkot csinált.

Lehet mondani, meg kárvendezni, hogy na, így jártak, nagy arcuk volt, de érdemes kicsit körbenézni minden más szervezet, vállalat kommunikációs szokásrendszerét.

Vörös, zöld és kék gazdaság

2010. szeptember 26. vasárnap

A ’80-as évek vége, ’90 évek időszakában a gazdaság mindent felélt maga körül és csak a profitot tartotta szem előtt. Majd a ’90-es évek közepétől számtalan zöld folyamat és kezdeményez gyűrűzött be az ipari termelés és a vállalkozások működésébe. Mindezek egyenes folytatása és a megoldás a jövő problémáira a Római Klub által is deklarált kék gazdaság, azaz a Blue Economy eszmeisége, mely új szintre emeli a gazdasági élet színtereit és megoldást ad a jelenlegi üzleti modellek leváltására.

Az általa elképzelt új gazdasági rendszerről tartott előadást a pécsi közgazdaság-tudományi karon a holland Gunter Pauli professzor. A kék gazdaságnak keresztelt új szisztéma kulcsszava az innováció. Tudományos kutatásokon és a változatlan természeti törvényeken alapuló új ötletek egész sorára van szükség, amelyekkel át lehet formálni az energiafelhasználást, a hulladékgazdálkodást, a kommunális szolgáltatásokat és számos más szektorát a világgazdaságnak. Mindez több munkahelyet és fenntarthatóbb világot hozna magával.

Az új innovációk létrehozása hosszadalmas feladat: nagyon sok gondolkodást, tervező munkát igényel. Az innovációk sikerre vitele pedig még ennél is többet. Meg kell győzni a potenciális befektetőket, ügyfeleket, hatóságokat stb. arról, hogy az új ötlet működőképes, sőt, a korábbi módszernél még jobb is lehet. Ez egy hosszú folyamat, amely során nagyon sok előítéletet kell felszámolni, és még több ember bizalmát megnyerni. Fontos a tájékoztatás, az érintettek elegendő információval való ellátása, a lehetséges előnyök és hátrányok őszinte ismertetése. Vagyis minden bizonnyal a kék gazdaság új vállalkozói sem nélkülözhetik majd a pr-szakemberek segítségét.

Sebők János

Na, ez benne a kunszt!

2010. augusztus 28. szombat

Jó esetben néhány év kell, de általában néhány hónap is elég, hogy a pr-ügynökségi emberek ujja beleér a bilibe, és magukhoz térnek: egyszerűen nincs olyan, hogy ideális projekt, tökéletes ügyfél. (Önkritikusan érdemes előrebocsátani: a tökéletes ügynökséget sem találták meg eddig a felkutatására küldött expedíciók.) Ha bőséges a büdzsé, akkor a paraméterek változnak váratlanul, ha minden együtt van, akkor az időpontot és a helyszínt módosítják, ha mozgalmas, izgalmas, érdekes, médiaképes a téma, akkor éppen a legjobb adatokat kell kihagyni belőle, s ha összeáll valami gördülékeny együttműködés, akkor a megbízói oldalon jön meglepő személyi változás, vagy mégsem akar bemenni a stúdióba a nyilatkozatra jogosult személy. És mindeközben bizony a megbízó képviselője is ember: későn szól, utólag átgondolja, jó-jó, de valahogy másként szeretné, nem tudja biztosan, csak érzi,  szabadságra megy, feledékeny, kutyája van, gyermeket nevel, tart a főnökétől, …

Na, ez benne a kunszt, ez az ügynökségi munkában a művészet! Hogy változó széljárásban, mobil körülmények között sem téveszteni el a célt, és megtalálni az utat az előre kinézett kikötőkbe. Ehhez kell a pr-tananyag ismeretén és a briefben még könnyen listázható feltételeken kívül is még sok-sok egyéb kellék. Hiszen valami mindig másképp lesz, mint ahogy azt a stratégák és a kreatívok előre jól megálmodják.

Empátia, rugalmasság, találékonyság, alkalmazkodókészség, türelem, kreativitás, és nem utolsó sorban a vállalt feladatok iránt érzett elkötelezettség. Tapasztalataim szerint ezek együttese tudja biztosítani mind a megbízó, mind az ügynökség számára a sikert, és hogy a projektzáró megbeszéléseken is jusson tejszínhab meg elégedett mosoly a kávé mellé. Lehet ezt szeretni, amikor behozzák.

Hírnévrombolók

2010. július 12. hétfő

Michael Schumacher, Lance Armstrong, … és nyilván még folytatható a sor.  Azok névsora, akik valami ismeretlen okból nem tudták ott és akkor, a csúcson abbahagyni. Amikor mindenki (többszörösen is) verve volt.

Újrakezdték, és gyorsan kiderült: a hírnév autón és kerékpáron ugyanolyan gyorsan foszlik semmivé.

Igaz ez az üzleti kommunikáció világában is. Míg építkezni csak pontosan és szépen, követ kőre rakva lehet, a romlás sokkal gyorsabb és sokkal látványosabb. A kockázatelemzők talán ki is tudják számolni szépen és okosan, hogy egy-egy hibás döntéstől számítva még hány másodperc (perc, nap, hét, hónap, szezon,…) az élet, és máris nem leszünk se szépek, se okosak.

“Scambaiting” – hogyan vágjunk vissza az internetes csalóknak

2010. július 8. csütörtök

Korábban szó volt már a blogon arról, mennyire veszélyes tud lenni ma már az internet, amennyiben gondolkodás nélkül használjuk. Az elmúlt évtizedekben az új kommunikációs formák megjelenése sajnos a csalóknak és a bűnözésnek is új utakat, lehetőséget jelentetett. Emlékszem, mikor nagymamám is „átállt” az elektronikus levelezésre, és megkapta élete első spam-jét, nem volt egyszerű elmagyarázni neki, hogy honnan tudják a címét, és hogy az a levél nem személy szerint neki szól, ne törődjön vele :)

A tapasztalatlanabbak azonban még mindig besétálnak olyan csapdákba, mint például az ún. nigériai 419 levelek. Ez a jelenség már-már letűnőben van, de a mai napig akadnak, akik a pénzvadászok áldozataivá válna. Bizonyára mindannyian kaptunk már olyan szívhez szóló levelet, melyet egy szerencsétlen haldokló/özvegy/tragikus sorsú ismeretlen külföldi írt személyesen csak nekünk, értesítve minket arról a hihetetlen mértékű vagyonról, melyre szert tehetünk, HA…

A folytatást nem is írom le.

Vannak a világon azonban olyan leleményes „vadászok”, akik az ilyen csalók csapdába ejtését tűzték ki célul, és ezt a tevékenységüket sikeresen űzik is, sokak szórakoztatására, és a tanmesékből is ismert morál helyreállítására (a gonosz elnyeri méltó büntetését).

Sok ilyen oldal van a neten, ahol ezeket a sztorikat gyűjtik, egyik kedvencem a www.419eater.com, itt jó pár órát el lehet tölteni a levelezések olvasgatásával, nem egy esetben kiabáltam olvasás közben, hogy ezt nem hiszem eeeeeeeel :D

Na de hogyan is történik ez a „scambaiting”?

A vadászok lesben állnak, és várják, hogy mikor érkezik be hozzájuk egy haldokló milliomos levele, aki például, hogy jóvá tegye hibáit az életben, még halála előtt gyorsan szét akarja osztani vagyonát vadidegeneknek, hát persze.

Az ilyen megkeresésekre udvarias levélben válaszolnak, magukat gazdag cégvezetőnek beállítva, és véletlenül elejtik azt az információt, hogy sajnos most nem érnek rá ezzel foglalkozni, mert minden idejüket leköti egy másik projekt, amiben például embereket keresnek ilyen és ilyen munkára, amiért x (x=nagyon sok pénz) összeget fizetnek.

És ezzel a csalit kivetették, a csaló szépen belesétál saját csapdájába, a szerepek megfordulnak, a szivató átveszi az irányítást. A sok pénz reményében ugyanis kiderül a haldokló milliomosról, hogy pont olyan képességei vannak, mint amit a levélben keresnek, így ő maga akkor most jelentkezik is a munkára, amit persze fillérekért valakivel elvégeztet, és besöpri érte a zsetont, legalábbis ő így gondolja. Arról ne is beszéljünk, hogy csodával határos módon a csaló halálos betegsége is elmúlik. A levelezések beindulnak, és a csalóvadász egyre több mindenre veszi rá a kapzsi egyént, aki előbb-utóbb vagy magától rájön, hogy bizony egy orbitális szivatás áldozata lett, de a gyengébb képességűek az elképesztő, legabszurdabb kéréseket is teljesítik.

Volt olyan lúzer, akinek a szivató egy kamu grafológiai kutatási intézet nevében ígért fizetséget, és kézírással lemásoltatta a komplett Harry Potter könyvet (scannelt képekkel:))! Nem egy esetben csinál hülyét belőlük oly módon, hogy szintén pénz reményében elküldeti velük saját fotójukat, amin egy előre megbeszélt feliratot tartanak, és a felirat általában egy szójáték, amitől még viccesebb a dolog. Vagy különböző ígéretek fejében a testükre tetováltat egy emblémát, amin például az áll, hogy “levadászva XY által”, de még ezt is meg tudja magyarázni nekik, hogy valami mást jelent, és a csaló van, hogy még ilyenkor se fog gyanút. De a kedvencem az az idióta, akivel hónapokon át levelezett egy ilyen csalóvadász, és ezalatt az idő alatt a következő dolgokra vette rá: készíttetett egy fából faragott életnagyságú fejszobrot, amit postán meg is küldött a csaló, íratott vele egy több mint húsz soros kézzel írt bocsánatkérő levelet (scannelt képpel:)), felfestetett egy könyvborítót egy nagyobb falfelületre, leforgattatott egy Monty Python jelenetet helyi színészekkel (videoval!), és a végén már különböző állítólagos rendőrségi nyomozásokba keverte őt az ügyletekkel kapcsolatban. A csalóvadász mindeközben vagy hat különböző személy nevében levelezett már a csalóval (a szállítmányozó cég munkatársától kezdve a nyomozóig), nem egyszer olyan álneveket használva, mint a Monty Python tagjai, de még így sem állt össze a kép a pénzéhes csalónak :) /ez a sztori pl. itt olvasható végig, hatalmas :) /

Az ilyen levelezéseket publikáló oldalakon mindig felhívják a figyelmünket, hogy egy percig se jusson eszünkbe megsajnálni a csapdába csalt embereket! Ezek gátlástalan, erkölcstelen csalók, akik gondolkodás nélkül taposnak át mindenkin a pénz megszerzése érdekében, és azzal, hogy szívatják őket, egyrészt lefoglalják őket és talán addig sem tesznek kárt más pénztárcájában, másrészt pedig felhívják a figyelmüket arra, hogy nem végezhetik büntetlenül mások kihasználását. Így talán kétszer is meggondolják, mikor át akarnak valakit vágni, hogy nem őket vágják-e át közben.

Mit csinál a pr-es?

2010. július 1. csütörtök

Egy fiatal kollégának azt mondták az egyik egyetem marketing tanszékén, hogy a pr-es csak eszik (értsd: bulikba jár), meg sajtószerepel (értsd: nyilatkozik, hárít, közleményeket ír), meg megmagyaráz, pedig ez nem igaz. A pr-es sokszor egész nap csak beszélget és telefonál.

A legnehezebb feladat, amivel munkám során eddig találkoztam, hogy miként tudom elmondani rokonnak, ismerősnek, szomszédnak és boldog ősnek, hogy mit csinálok nap nap után. Hogy mit nem, hogy mi az, ami durva leegyszerűsítés, azt sokkal könnyebb visszautasítani, mint elmondani szépen és közérthetően, hogy hírnévért, nyilvánosságért, a bizalmi folyószámla gyarapításáért mi mindent tehet a pr-tanácsadó, vagy a pr-ügynökség.

A minap megint cáfolni kellett valamit. Egyik ismerősöm “ráérzett” a pr “leglényegére”:

- Ti vagytok, azok, akik kitalálják, hogy mit szeret a nép, mit eszik meg jövő héten a közvélemény.

Mire megittuk a kávét, sikerült kicsit árnyalnom a képet. Az övét. De tartok tőle, hogy mindenkinek külön-külön még sokszor el kell mondani, hogy az igazi pr-esek egy másik igével dolgoznak inkább. Nem ki-, hanem megtalálják az általuk képviselt ügyekben, a személyekben és a szervezetekben azt ami érték, de valóban ott van, benne van. A tapasztalat az, hogy kitalálni kevés.

Sziporka kisasszony és Dr. Rendszer különös kapcsolata

2010. május 10. hétfő

“Dr. Rendszer ott lakik az agyunk földszintjén, de igazából a lépcsőház az otthona. Naphosszat azon fáradozik, hogy normális kapcsolatot tartson fenn a lakók, és a pr-ügynökség ügyfelei között, s hogy az utcára senki ne léphessen ki rendezetlenül és felkészületlenül. Alapvetően csendes természet. Hogy a többiek mit csinálnak, azt nehéz lenne megmondani: szép ruhában járnak, kelnek, bohóckodnak, vendégeket fogadnak, hangoskodnak, és ha Dr. Rendszerrel összefutnak, neki is mindig megmondják a tutit. Sziporka kisasszony a legfelső emeleten bérel egy lakást, szereti a társaságot, de igazán nem barátkozik senkivel. Dr. Rendszernek hosszú hónapokig még csak vissza sem köszönt. Aztán felfedezték egymást…”

A szép ívű románc természetesen kitaláció, de a pr-ügynökségi munka sikere múlik azon, hogy agyunk főszereplői dűlőre jutnak-e egymással. Sziporka kisasszony, aki elbűvöli a potenciális megrendelőt és Dr. Rendszer, aki a kisasszony ötleteiből, a pr-szakma szabálykönyvéből és az ügyfél szeszélyeiből – az egészhez hozzáöntve egy medencényi kompromisszumot -, olyan életképes projektet tud faragni, amely hozza az elvárt eredményeket, nem élhetnek egymás nélkül: egymásnak teremtette őket az üzleti kommunikáció. Sem sértődés, sem harag, sem a brieftől a projekt indulásáig rohamosan zsugorodó büdzsé el nem választhatja őket egymástól. Mozgalmas és izgalmas az életük.

Az ügynökségi emberek meg csak törjék a fejüket, hogy mikor melyiket küldjék el, ha meghívást kapnak valahová. Nincs biztos recept, és a meghívók igénye is találkozóról találkozóra változik. Dr. Rendszernek és kedvesének minden nap minden találkozóra, együtt és külön is készen kell állnia. Bízniuk kell egymásban nagyon.